A fekete hajú angyal (VKook / TaeKook)

Prolológus

A nevem Kim TaeHyung, 16 éves.
Szöul-ban születtem, ahol most is egy művészeti iskolába járok. Én vagyok az osztály lúzere aki mindig egyedül ül leghátul, aki mindig rajzol -bár művészeti szóval nem tudom mi bajuk van ezzel-  akit mindig bántanak, cikiznek stb. Nincs olyan hét, hogy ne menjek haza 1-2 kék-zöld foltala mert megvertek. A szüliem nem tudnak erről ugyanis Amerikában laknak a munka miatt. 15 éves koromig a nagymamámmal laktam, de sajnos meghalt. Azóta bántanak az osztálytársaim. Amikor meghalt a mamám nagyon magamba fordultam és nem tudtam magam megvédeni. Ha akkor az egyszer megvédem magam nem ez lenne, de nincs mit tenni. Csak ő volt nekem és elvesztettem. Szóval miután meghalt a nagymamám magamra maradtam ugyanis a szüleim még ekkor se voltak hajlandóak hazajönni, mert karrieristák, és mivel én ügyes-okos nagyfiú vagyok tudok magamra vigyázni, pénzt meg havonta küldenek. Így teljesen egyedül maradtam. Nem volt senkim. Csak a magány és a szégyen amit minden iskolai nap át kell élnem. De ez a két érzés mindig velem van és soha nem hagy el.









A nevem Jeon JungKook, 16 éves.
Tokyo-ban születtem, de elköltöztem a báttyámma, Jiminnel,Szöulba az iskola miatt. A szüleinket nem nagyon izgatta, hogy mit csinálunk mert csak a munkával törődnek.  A bátyámban meg bíznak, szóval rá mertek bízni. Elég gazdag családunk van, minden rokonom kőgazdag. Sose vágtam fel ezzel, mert nem értem minek. Ugyan olyan ember vagyok mint akinek nem telik 3 Ferrarira. Viszont a szüleim...azok lenézik azokat az embereket akiknek nincs sok pénzük. A báttyám köztes, nem vágja hozzá az emberekhez, hogy "te csóró vagy szóval szar ember vagy!" ,de attól néha kihasználja, hogy sok pénzünk van, ellentétben velem. Egyépként azért azért váltottam sulit mert a rajzal akorok foglalkozni és ez a legjobb művészeti iskola Ázsiában. A bátyám meg szimplán szeret utazgatni és úgy voltunk vele, hogy miért ne.