Deszkás srácok a szomszédból

Part 3

Már vagy egy órája kommunikáltunk mikor valaki dübörögve leszalad a lépcsőn....

-Anyu elmentem a parkba deszkáá...-itt megállt és tekintetével végigmért jó alaposan.... nagyon kínosan éreztem magam. Odajött hozzám- szia, Dylan Monaghan.-nyújtja a kezét amit enyhén megrázok.-Te a szomszéd vagy?-kérdezi tőlem és tekintete megpihent a melleimen. Ez a hirtelen érdeklődés nem csak nekem tűnt fel. Cameron majd felnyársalta tekintetével a bátyját.

-Üdv, Lori David.-Biccentek felé.-De én szerintem már megyek is ...így is túl sokat elvoltam anyukám és a barátnőm biztos vár már.-állok fel és gyorsan az ajtóhoz sietek.-sziasztok!-de mielött kilépnék Cameron visszaránt.

-Megadnád a telefon számodat ? nem ismerek itt senkit és még a környék is ismeretlen számomra...-kezdi a sódert. De én attól független szerintem odaadom neki. Mi baj lehet ?miközben megtörtént a telefonszám csere észrevettem hogy Dylan ott áll hátul és figyel minket.

-Jólvan én szerintem már tényleg megyek ,sziasztok ! -köszönök el tőlük majd hazamegyek . Anyu elment otthonról így megúsztam a kérdéseit. Fölmentem a szobámba Mayához aki úgy tűnik időközben elaludt. Addig én bementem a fürdőszobába ahol fogat mostam ,és forró vanílía habos fürdőt vettem majd bekentem az arcomat hidratáló krémmel. Otthon általában fehérneműben mozgok mivel úgy is csak anyu meg én vagyok itthon  mivel apukám nagyon ritkán van itthon. Fölvettem egy rövidnacit , hosszúszárú zoknit és egy Calvin Klein melltartót. Éppen kerestem azt a rohadt telefon töltőmet mikor éles vaku töltöttebe a szobámat....Akkor esett le hogy én barom ,az ablak elött flangálok és mint kiderűt új szomszédjaink vannak. Kinéztem az ablakon de nem láttam semmit. Biztos villámlott, ma olyan szar idő volt amúgy is  hogy nincs kizárva. De azért lehúztam a redőnyt. Arra jöttem rá hogy nagyon álmos vagyok így befeküdtem Maya mellé és én is elszunyókáltam .