Deszkás srácok a szomszédból

Part 5

Miután a fiúk megnyugodtak, hogy ezúttal sem maradtak le a járatról elkezdtek helyek után kutatni. Sajnos mi sem kerültük el a figyelmüket. Láttam, amint Cameron megbökte Dylan hasát a könyökével, amire a fiú ránk nézett. Vagyis inkább Mayara, aki éppen a zenéi között válogatott. Újból elmosolyodtam, amit Cameron valószínűleg magára érthetett, mivel elkezdett ő is mosolyogni. ,,A lényeg hogy szerény...Ha"-gondoltam magamban.

És ekkor megindult felénk.

-Sziasztok!-kapaszkodott meg a mellettünk lévő fogantyúba. A busz elindult és Cameron egy pillanatra megbillent. Közben továbbra is szélesen mosolygott. Próbáltam máshova nézni a félig üres (vagy félig teli...Egyéni világnézet. Mindegy.)buszon, de a gyönyörű szép szemei nem engedték.

-Szia..sztok?-köszöntem enyhe célzással hogy legalább mutassa be nekem szeretett Mayám jövendőbeliét Dylant(?) ,aki nem tudta idetolni a képét .A kis drága azt hiszi, nem ismerem és nem veszem észre milyen zavarban van. Maya ne is erőlködj ,feleslegesen pocsékolod az energiádat.

-Ja, ő itt Dylan a bátyám .Kell egy kis idő hogy megszokja az ember, de egyébként egész jó társaság tud lenni.

-Azt kifelejtetted, hogy szingli-szólt oda nekünk(vagy inkább Mayának) Dylan. Maya próbált tudomást sem venni róla ,de nagyon nehezen ment neki. Erősen fókuszált a telefonra és arra hogy még csak véletlen se alakuljon ki szemkontaktus közöttük .

-És szingli ,mint hallhattátok.... öhmmmm te is , persze ha jól látom ,edzésre mész... arra gondoltam ...khmm mehetnénk együtt ? -Kérdezte nekem címezve és közben olyan aranyosan mosolygott ,mint egy kisfiú aki tele van ártalmatlansággal ....de nem. Ilyen könnyen nem fog levenni a lábamról .Egyik szemöldökömet magasba emelve néztem rá, koncentrálva az arcmimikámra ,hogy még véletlenül se legyen kiírva az arcomra ,hogy ez életem legjobb napja. Még a végén teljesen el lenne szállva magától ,és azt meg nem igazán akarom. Így is meg kell küzdenem magammal és a romantikus természetemmel. -Illetve mehetnénk együtt ,mert mi mind edzésre megyünk ...Szóvaaal -nem tudta befejezni a mondatát vagy amit próbált kinyögni magból . Félbeszakítottam szenvedését.

-Nem. Csak Maya és én megyünk edzésre.Ti pedig a selejtezőbe. Persze értem én a logikád (sajnos nekem olyan nincsen) : szomszédok vagyunk, ráadásul egy buszon vagyunk, egy helyre megyünk, de sajnos nemet kell hogy mondjak. Bocsánat... -Mondtam le nem szakítva a szememet Cameronéról ,aki még mindig emésztette a hallottakat.

-Hát oké ,erre nem számítottam, de akkor áruld már el nekem ,te nagyon okos ,hogy mi az oka, vagy hogy hogyan tervezed ezt véghez vinni ,mert tudatni akarlak hogy ugyanott szállunk le és nem árt amúgy sem a szomszédokkal jóban lenni .-kacsintott rám a mondata végén ami kissé felbosszantott .

-Ahogy látom ott a deszka a kezetekben azzal előre mentek és az okaa.....pedig hogy nem vagytok nekem szimpatikusak és Maya meg szolidalitásból velem tart ,ugye ?-Teszem fel a kérdést drága szeretett barátnőmnek tudva a választ.Vagy mégsem?

-Nekem nincsen semmi bajom velük mármint Cameronnal én megyek veletek ha gondolod. Gyere már Lori ,nincs értelme a hisztidnek amúgy se tudják merre kell menni.-Na erre álmomban sem gondoltam volna.Persze tudtam hogy nincs értelme vagy legalábbis ők ezt nem érthetik...csak Maya tudja hogy miért akarok minden nekem szimpatikus hímnemű lényt elüldözni a környezetemből.Akkor mi a franc volt ez ?

-Ez neked szolidalitás?-nézek rá szúrós szemmel -jó oké megadom magam tényleg nincs értelme nem kéne elítélnem az embereket-Nevetem el magam ami kicsit-nagyon erőltetett hangzásra sikeredett-Milyen butus vagyok. Köszönöm hogy figyelmeztettél.

Ezután nem igazán beszélgettünk egymással egy biccentéssel lezárta mindenki a témát miszerint mi mind együtt megyünk és én szinplan nem vagyok normális.Az út olyan 35 perces ebből maradt 15 hosszú kínos perc és Cameron sem könnyítette a helyzetet azzal hogy egyfolytában a tekintetemet kereste.Ez nem fog sikerülni drágám lehet hogy szívdöglesztően nézel ki és nagyon kedves vagy, de nem fogom tálcán felkínálni a szívemet(najo ez kicsit morbid volt Lori) ....még egyszer nem fordulhat elő.A kínos 15 perces csendnek vége szakadt és végre (amit még soha nem vártam még ennyire ) a busz megállt a sportcsarnok előtt.