"Minden egy szóval kezdődött, mely után nem volt megállás. Egyre több és több időt akartam mellette tölteni. Ha nem volt a közelmben, lelkem üresnek éreztem, szívemet pedig egy furcsa fájdalom kerítette hatalmába... Csak légy mellettem... Ennyit kér...
Tavaszból nyár, nyárból ősz, majd jön a zord tél. Hideg, az uralkodó hőmérséklet bőven a nulla alatti fokok. Aki ilyenkor nem öltözik melegen, az bolond. Két réteg felé kabát, sál és kesztyű. Ebben indultam szokásos biciklis túrámra a suli felé. Csak mert menten odafagyok az üléshez, az nem azt jelenti, hogy abbahagyom az edzésemül szolgáló tekerést. Legalább nagyobb a kihívás. Látom, hogy a mellettem elhaladó kocsiban ülők sorra sajnálkozó fejet vágnak látványomtól. Le is lassítanak, de végül meggondolva magukat mennek tovább. Ha megkérdezték volna, hogy elvigyenek-e, akkor is nemet mondtam volna. Nem adom én fel olyan könnyen! Összehúzom magam, hogy kevésbbé legyek feltűnő, de vörös hajam úgy virít ki a fehér tájban, mint az asztalon hagyott utolsó darab anyukészítésű süti. Lehetetlen, hogy ne vegyenek észre, de hajkoronám nem marad végig a magasban. Egy ártalmatlan pocsolya úgy döntött, az éjszaka folyamán pont az én szokásos közlekedési pályámon fagy meg. Váratlanul ér, szépen rá is hajtok. Szerencsémre egy hókupac tompít valamit esésemen. Konkrét hóembernyi mennyiség hullik le arcomról, mikor felemelem fejem. Remek vagy Shoyo, sikerült ingyen jegyet szerezned a megfázás felé. Nem akarok beteg lenni. Nem akarok hiányozni az edzésekről. Szerintem még a létező legnagyobb lázzal is belógnék. Nem kísértem a sorsot, gyorsan feltápászkodom, helyrepofozom a kerékpárom és sietek a suliba. Gyorsabban tekerek, átáztak a ruháim, menten jégcsappá dermedek. Cél a fűtött épület! Nem tudom mennyi ideig tartott az út, de mire odáig jutok, hogy lezárjam a bicóm a tárolóban, már nem érzem az ujjaimat. Görcsösen próbálom összekattintani a zárat, de annyira nem hajlok, hogy szinte könnyek szöknek a szemembe. Ennyire nem lehetek béna. -Mit csinálsz, idióta? - hallok egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordulok és egy morcos képű Kageyama köszönt. Arckifejezése mégis megváltozik, ahogy rámtekint. Megrémiszt ez a hirtelen hangulat változása. -Te sírsz? Nehezemre esik felfogni a kérdését, de aztán koppan agyamban a felismerés. Reflexszerűen kabátujjamba törlöm szemeimet, de a rajta lévő fagyos víz csípni kezd. -Ne azzal, te szerencsétlen! Leguggol elém és elővesz egy textilzsepit, amivel megtörli arcom. -Remélem, nem taknyos - megszólalásom eredménye egy tockos. Csendben tűröm, hogy munkálkodjon. Most törődik velem? Kiszámíthatatlan ez a fickó. Lezárja a biciklim, amit én nem tudtam, majd feláll és néz rám. -Jössz? Némán bólintok és követni kezdem. Mintha hűtőből léptem volna a sűtőbe. Testemmel együtt a lelkem is kiolvad és a jókedvem is visszatér. Legalábbis míg el nem kezdődik az angol óra. Kinek a talpát égették parázson, hogy eszébe jutott ezt a tantárgyat első órába betenni? Megpróbáltam órán odafigyelni, de lehetetlen volt számomra megérteni a témát. Inkább az ablakon bámultam kifelé. Elkezdett havazni. Apró pelyhek szálingóztak, mintha lisztet szitáltak volna. Gyönyörű. Addig legalábbis biztos, míg bentről, a jó melegből nézed. Miért nincs langyos hó? Akkor a tél lenne a legjobb évszak. Csodaszép táj, egy szemtelen bogár sincs... Csak ne lenne ennyire hideg. Bár enélkül nem tél a tél. A nyár meg milyen lenne hóval? Bolond egy gondolat, inkább nem. Túl erősen gondolkodhattam, mert a tanár idejött hozzám és a tenyerét az asztalomra csapja. Kishíján szívrohamot kapok. -Nem hiszem, hogy odakint van leírva az tételhez szükséges szavak - húha, nagyon mérges! - Ha sokkal jobban érdekli magát a kinti táj, mint az órán elhangzott dolgok, akkor jövőhétre várok magától egy A/4-es lapra írt fogalmazást a télről. Úgy érzem ma a tanárnak nincs jó kedve. Én pedig szépen elbaltáztam a hétvégi programomat ezzel...
Kínszenvedés úgy írni, hogy közben különböző hangulatú zenéket hallgatsz, emellett figyelsz a drága 3 éves kisöcsédre, aki pörgősebb, mint egy, a farkát kergető kölyökkutya. Na mindegy, meglett? Meglett! Ez a lényeg. XD Nem nagy szám, szinte semmiről sem szól, csak a jövőbeli történéseket készíti elő, de attól még remélem élvezhető volt. Ha tetszett, csillagozz🌟, esetleg kommentelj📝, szívesen elolvasom. ^w^ Találkozunk a második részben~🐉
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
