Megtörve [Louis Tomlinson & 1D]

14

-Nos? Megvan?-megyek oda Davehez a többieket figyelmenkívül hagyva.

-Igen. Tőllünk egy saroknyira lakik. A címet el küldtem sms-ben.-pillant rám majd vissza szegezi a tekintetét laptopjára. Bólintok majd indulok meg az ajtó felé.

-Várj!-szól Kevin. Felé fordultam.-Amint vissza értél beszélnünk kell.-csak bólintottam és el hagytam a házat. Motorra fel pattanva mentem ahoz a házhoz amiben a bérgyilkos él. Egy igen takaros házhoz érve kétszer is meg nézve a címet mentem az ajtóhoz. Ha nem tudnám ki lakik itt gyanut sem fognék, hogy itt egy bérgyilkos él. Kettőt kopogva várok az ajtó elött. Nem telt el egy perc sem kinyílt az ajtó. Egy kopaszodó idős ember nyitott az ajtót. Gúnyosan elmosolyodott.

-A híres Danielle Wayne. Nem gondoltam volna, hogy egyszer találkozni fogunk ilyen helyzetben.-mosolyog folyamatosan.

-Derek tudhattam volna, hogy te vagy az.-forgatom a szemem. Derek apa egyik haverja. Ő volt az aki mindig vigyázott rám mikor apu el ment. Állandóan molesztált. De mivel meg tanultam verekedni nem volt gond.

-Tudod nagyon szép lettél az évek alatt.-közeledett felém. Én pedig hátráltam. Mindig is ő volt az erősebb nállam. Csak akkor volt szerencsém mikor tökön találtam. Sajnos ő vette el a szüzességem.

Egyre közelebb és közelebb jött hozzám. Már folytak a könnyeim az emlék hatására. Megfordultam és el kezdtem futni. Nem néztem hátra csak futottam. Már vagy egy órája, hogy futok de még mindig nem tudom, hogy a nyomomban van-e. Hátra pillantok de nem látok senkit. Előre nézek és meglátom azt az embert akit a pokolra kívánnék. Nézek jobbra egy kávézót látok ami zárva. Nézek balra ott egy sikátor amibe nem tanácsos be menni mert akkor az zsákutca lenne. Gondolkodás nélkül fordulok meg és kezdek futni amit meg is bántam. Egy fekete ruhás alak fordult ki a sarkon és közeledett felém. Ezt nem hiszem el. Ezek ketten vannak. Gondolhattam volna, hogy az a nyomorul nincs egyedül. Be futottam a sikátorban és reménykedtem, hogy legalább találok egy ajtót ami nyitva is lesz. Amit be értem szét is néztem. Mindenhol szemét és kuka találkató; bal oldalt kettő míg jobb oldalt egy ajtó található. Gondolkodás nélkül mentem és próbáltam ki nyitni az ajtókat. Jobb oldalt zárva volt ahogy a bal oldalt a legelső ajtó is. Lépteket hallottam ami azt jelezte, hogy közelednek. Hátráltam ameddig bele nem ütköztem a falba miközben a sikátor bejáratát néztem. Nem telt el egy perc sem de már ott volt a két férfi perverz mosolyal az arcukon. Egyre beljebb jöttek.

-Azt hitted el tudsz futni? Ezért büntetés jár.-mondta Derek. Rá pillantottam az utolsó ajtóra. Kérlek legyél nyitva. Te vagy az utolsó esélyem.-gondoltam magamban. Megfogtam a kilincset és kivágtam az ajtót. Ahogy csak tudtam szaladtam fel a lépcsőn. Hallom ahogy elkáromkodják magukat majd a lépcsőn való trappolásukat. Mégjobban bele húztam. A lépcső legtetején egy ajtó volt amin ki is mentem. A panelház tetején áltam kb. 20 méter magasban. A szél belekapott a hajamba így ki fújta a nedves arcomból kócos fürtjeimet. Lábdobogást hallok majd azt a hangot amire végkép nem számítottam.

-Danielle.-a hang irányába fordultam.

-Louis. Istenem. De...de hogy...hogy kerülsz ide?-ölelem meg.

-Dave figyelmeztetett minket a távozásod után, hogy egy olyan személyt kaptál aki a multadban jelen volt. Nem jutott eszébe csak mikor elmetél. Azonnal mondtam neki, hogy keressen meg. És mivel a telefonod nyomkövetős gyorsan meg tudtunk találni.-magyarázta.

-Te nem vagy normális. Ez nagyon veszélyes haza kell menned míg meg nem találnak téged.-fogom a fejem.

-Már késő.-mondta egy hang a lépcső felöl. Oda kaptuk a fejünket. Derek és haverja ott áltak kezükben fegyverrel.

-Louis menned kell.-suttogom neki.

-Nem. Nem hagylak itt.-makacskodik.

-Gyerünk. Az istenit. FUSS MÁR...!-kiabálom neki.

-Kölyök jobban teszed azt ha azt csinálod amit a lány mond. Nyomás. Vagy pedig a lánynak annyi.-emeli rám a fegyvert Derek. Louis csak bólint majd lassú léptekkel indul meg.

-Meg álj! Kezeket fel.-rohannak fel a rendőrök. Abban a pillanatban elsült a fegyver Derek kezében aminek a tölténye engem talált el. A golyó gyomron talált.

-Szeretlek Louis.-csak ennyit tudtam mondani és mivel a ház szélén áltam lezuhantam.

-Neeeee...-Louis könnyes szemekkel futott, hogy elkapjon. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Onnantól sötétség...

Sziasztok! Bocsi, hogy ilyen rővid lett. De remélem tetszett ez a rész. Sajnálom, hogy ilyen sokára tudom hozni a következő részeket de egyszerűen nincs időm írogatni. Ha van pár percem akkor írok hozzá pár sort. De nem érdekel mennyi ideig fog tartani de be fogom felyezni. Úgy hogy aggodalomra semmi ok. Be lessz fejezve a történet ami nem most fog megtörténni. Ha tetszett akkor csillag, és várom a kommenteket is. Jó éjt! XxTrixy❤❤