Ez Így Bonyolult. [Ereri]

.︿6︿.

●•Levi•●

Folyt a munka a TIJIN-ben. Mint minden hülye reggelen.

-Hanji! Passz egy Latte Machiatot! -szóltam oda Hanjinak miközben éppen egy Cappuchinós poharat töltött meg.

-Oksi moksika! Máris! -levette a gépről a poharat és be rakott helyette egy másikat majd a Latte programot kapcsolta be.

- Huh ,elég mozgalmas a mai reggel ugye Revike~? Még csak 8 óra van de már 40 vengédet, ha ki nem szolgáltam akkor egyet sem. Bár, nem mintha nem lenne minden reggelünk mozgalmas nem igaz? -mondta idegesítő hangon majd odaadta a kávémat.

-De. -jött ki a rövid válasz majd egy óvatosat szürcsöltem az italomból.
-Baszki de forró!!

-Mit vártál Revi? Még friss.-mondta majd egyet kortyolt a gőzölgő italából. Majd rögtön utána ki is köpte. ...idióta
-AZT A BÜDÖS KU*** ÉLETBE!!!-jött ki a felettébb nőies felkiáltás a szemüvegestől.-Hát ezt nagy kár volt! Most egy hétig égni fog a szám!

-A te hibád.- Éreztem, hogy mostmár lassacskán lehet inni a tűzforró nedűt és ezért meg kezdtem az elpusztítását. Egy olyan 10 perc múlva végeztem is, de még Hanji nem. Az égett nyelve miatt nem tudott olyan hatékonyan inni mint előtte. De én nem vártam meg, inkább visszamentem dolgozni és kiszolgálni az éhes/szomjas vendégeket.
-Na én mentem vissza dolgozni!- mondtam, majd ott hagytam a szenvedő szemüvegest a gép mellett.

••••

Már elmúlt fél 3, de még mindig csak úgy özönlenek a vendégek. Mi van ma, hogy ilyen sokan jönnek ebbe a nyomi kávézóba?
-Hozhatok valamit még esetleg hölgyem?- kérdeztem a lehető leg udvariasabb hangomon.

-Hát ömm van itt ez a fura nevű süti. Ez miből is áll pontosan?- kérdezte a csaj.

-Oda le van irva!

-Hol?

-Ott!- mutattam a név alatti apró betűs részre.

-Jaaaa! Kösz! -mondta majd elkezdtett olvasgatni...aztán lapozgatni ....olvasgatni ott is... Ez ment kb 3 perce és végül odamondja, hogy:
-Ááhh..inkább nem kérek többet köszönöm! Az a kávé elég lesz!

-Rendben. Egy kis idő múlva hozom*kedves(nek) hitt arc* -aztán sarkon fordultam és majdnem szétrobbantam az idegességben. Nem vagyok egy türelmes típus szóval az ilyen kis dolgok is simán felhúznak.
Megcsináltam a kávéját majd kis tányérkával, cukorral meg minden f*szommal elindultam az asztalához. A szemembe nézett majd le....szerintem kiszúrta a főnököm bizniszét...  De fura ezt mondani. Nem is ,inkább undorító.
-Tessék. Itt van a Cappuccino! - mondtam majd a csaj kifizette a kávéját és soha többet nem láttam.
Elmentem egy kicsit pihenni a nagy munka közepette, hisz még 6-ig műszakom van... Ahjj csak ki bírom valahogy...
Hirtelen kezeket éreztem a vállamon. Hanji... Milyen kellemes meglepetés.

-Pihengetünk, pihengetünk Levike?

-Jah.. -mondtam, majd leült mellém.

-Az "idegesítő" vendégek miatt, vagy a szombati esti koncert miatt vagy ilyen feszült?-kérdezte

-Is-is.

-Eléggé leköt minket ez a kavézó nem igaz? Alig van időnk gyakorolni...
Talán abbahagyhatnánk... De akkor meg a főnök csalódott lenne.

-Engem nem érdekel.- mondtam unott hangon. Bár az igaz, hogy így semmilyen nemű próbára nincs időnk a bandával. Talán igaza van Hanjinak.

-Na, de azért érdekelhetne egy kicsit! ...majd még megbeszéljük a dolgot. Most menjünk vissza dolgozni mielőtt a főnök észre vesz minket!-mondta Hanji.

-Jó mindjárt! Még maradok egy kicsit. Te menj csak vissza.

-Rendben. De..ne maradj sokáig!

-hm.- szóltam oda röviden. Majd Hanji elment.
Az új dalunkat próbaltam összeszedni magamban. Hogy mikor, ki lép be, meg a dalszöveget is gyakoroltam. Majd mikor átgondoltam, elkezdtem énekelni. De csak halkan, mert még valaki észre veszi.
...
Elégedett voltam a hangommal, mert még ilyen halkan is csodásan hangzott a dal.

...No ego...

Majd megláttam egy srácot aki éppen a kávézó előtt haladt el. Azt kívántam hirtelen, hogy: "Lécci, csak jöjjön be a kávézóba!".

Olyan jól nézett ki. A haja, az arca, a teste, ahogy a kabát rásimul. Egyszerűen nem lehet levenni róla a szemedet. De egy picit olyan ismerősnek tűnt.

Majd a gondolat menetemből az zavart meg, hogy a srác befordult a kávézó bejárata felé.
A szívem hevesen kezdett verni. Jesszus mi történt velem? Talán ezt nevezik első látásra szerelemnek? Olyan fura ez... Csak annyit tudtam, hogy nekem ezt a fiút meg kell ismernem! Bármi áron!

Szélsebesen suhantam a kávézóba és a fiú után keresgéltek a szemeim. Majd meglett Ő. Éppen vetkőzött lefelé, vagyis vette lefelé a kabátját az egyik sarok asztalnál. Nem tudtam megmozdulni, csak nézni oldalasan azt a csodát.

Majd azt is észre vettem, hogy Hanji az ő asztala felé kezdtett el menni. Hirtelen odasiettem a pápaszemes elé, mielőtt a srác meglátta volna és visszatoltam a pulthoz.

- Ohh vissza jöttél?...  H- hé!!  Mi ütött beléd Levi? Csak ki akarom szolgálni a vendéget! Hagyd hogy végezzem a munkám.-mondta nem megszokott, felháborodott hangján.

-Bocs, Pápaszem. De azt a vendéget én szolgálom ki! Remélem nincs semmi ellen vetésed! Nincs? Oké! -mondtam röviden, majd nagy levegőt vettem és a srác asztala felé közeledtem. De valami meggátolta a menetemet.

Hanji a vállamra ugrott és nem engedett.

-Miért? Már így is eleget dolgoztál. Menj el pihenni, törpe!- egyre jobban szorított.

-Hanji ez gyerekes! Szállj le rólam! Meg... fulladok!! -nyögtem ki.

-Uhh, nem vagy valami szórakoztató.-mondta miközben elengedte a nyakamat.

-Ch, kösz-uwaa!!- rántott félre.

-Na, de miért akarod azt a srácot annyira kiszolgálni? Hmmmm? Van  valami különleges oka?- kérdezte a Hanjis hangján.

-Semmi közöd hozzá Pápaszem. -tettem karba a kezem.

-Jó, egyszer úgy is kiderül!-mondta fennhangon majd sarkon fordult és ott hagyott. És így végre odamehettem  a sráchoz.

ARIGATOU!😁👆

BOLDOG  KARÁCSONYT  KIS  WATTPADOSAIM!!!
😘💙❄⛄🎄🎅🎁