"Emlékül, hogy emlékezz, mikor emlékem már csak emlék lesz."
"Soha semmi nem tudna helyettesíteni téged.
Senki sem tudja elérni, hogy azt érezzem amit melletted éreztem...
Tudom, hogy nem fogunk találni még egy ilyen igaz szerelmet...
Semmi olyat...
Táncolnék, de nem tudok. Bezártak. Megfosztottak a világtól. Rácsok minden merről. Merre jutnék ki? Van még remény? Próbálkozok. Sietek minden merre. Nyílik az ajtó. Sietek kifele. Nem tudok. Felemészt a sötétség, mely körbe vesz. Ezért lettem volna? Bontogattam szárnyaimat. Gyönyörködtem a világban. S egy kézcsapás, és ím, itt vagyok. Rácsok közé zárva. Hogyan szabaduljak ki? Ha elfogy, a remény mihez kezdjek? Annyi kérdés, s olyan kevés válasz.
~~~
Egy napsugár. Ennyit kaptam, s kint voltam. Mi történt? Megnyílt a világ. Újra látok. Emlékeim szerint egy kéz nyúlt felém. Megmentett? Kiszabadított? Nem látom a rácsokat. Friss szellő csapkod, virágok illata árad szét bennem. Felszabadulás. Körbe tekintek, s egy mezőt látok. Még egy esély? Mit ronthattam el? Elveszettnek érzem magam.
~~~
Megint megragadnak. Felébredek. Megint a rácsok. Sosem szabadulok? Ennyi volt. Feladtam. Nem bírom tovább, a bezártság győzött. Magányos maradok, s a sötétség öleli majd körbe elernyedt testemet. Napsütés fog elkerülni, mely mintha itt sem lettem volna, sugarai úgy hatolnak át eme kalitkán. Szárnyaimat nem bontogathatom újra. Nem szállhatok bármerre kedvem szerint. Színes szárnyaim egyszer földre hullnak, majd porrá lesznek. Ez a végzetem. Virágok illatát sem szippanthatom magamba. Gyerekek örömteli kacaját nem hallgathatom, amint kiabálják felém mutogatva, „Nézd anyu, egy Pillangó".
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
