Heart viewpoint

19 2 0
                                    


Néma volt.

Úgy vélte, talán jobb is így. Hiszen, eme világban ki hallaná szavait? 

A társadalom tönkre tette. Ám vajon tényleg a társadalom volt egyes egyedül? Hisz...ő is ott volt. Benne volt. Közre játszott.

Az ember.

Azok vagyunk, s köztünk élünk. Még sem vesszük észre kik vannak körülöttünk. Ismerősök, s idegenek. Mind-mind telis tele hibákkal. Ám senki sem ismeri úgy a másikat, mint önmagát. Mégis jobban bízunk másban, egyesek egyenesen futnak mások után.

Eme némaság is így tett. Bízott benne. Ő benne. Az Idegenben. 

Az Idegen életjelet adott, mely némaságunknak életjeleket generált. Telt múlt az idő, s közben az idő és a tér kibontakozott. Persze nem szó szerint. Mi már csak rózsaszín ködnek nevezzük. Elvakította, megsüketítette, megbénította, ellepte.

Viszont, mint minden színnek is az alapja, ennek a bizonyos rózsaszín ködnek is, rideg, zárkózott volt, mely meg is mutatkozott, ezzel jelezve Itt A Vége! Kért, s remélt. Van más út? Nincs. Az Idegen életjeleit már nem érezte tovább. Eltűnt. Nem is. Inkább elment. Persze következményei ezeknek a romok lettek, melyeket felszínre bocsátott. Segített bárki is? Nem. Kisegített volna? 

Hát így működik ez. A Szívünk. Mely rózsaszín ködét az Agy tudja csak eloszlatni. A rádöbbenés. Ugye milyen rideg?

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jan 20, 2018 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

One ShotWhere stories live. Discover now