A brit titok

Third

Miután levettük cipőnket és kabátunkat, apa a nappali felé biccentett ezzel jelezve, hogy ott üljünk le, és beszéljünk. Leültem apa mellé a kanapéra, míg végig mosolyogva követte minden mozdulatomat.

- Miért mosolyogsz apa? Rosszat tettem, ezen nincs semmi mosolyogni való - mondtam idegesen.

- Nem akarom tovább húzni az időt, úgyhogy nekikezdek. Libby, ami azt illeti nem mondtam el teljesen mindent anya halálával kapcsolatban. Valójában én és anyukád egy ügynökség tagja voltunk, én még az is vagyok. Anyukád nem autóbalesetben halt meg, hanem egy bevetés során egy pillanatra elvesztette az irányítást a teste felett, a földre zuhant, majd védtelenségét kihasználva lelőtték. Nagyon jó ügynöke volt a Szervezetnek – mondta.

Hirtelen ért ez, annyira megdöbbentem, el sem tudom hinni, hogy amikor dolgozik, nem egy irodában gubbaszt, hanem épp menti a világot vagy mások életét.

- Megértelek, ha szóhoz sem jutsz, nem hétköznapi dolgot tudtál most meg, aminek te magad is a része vagy. Amikor láttalak téged azzal a sráccal, anyukádat láttam benned. Olyan harcias, tüzes voltál, mint Ő. Úgy gondolom, hogy elég bátor vagy, hogy beajánljalak a British Secret-hez – mondta apa.

- Meg se tudok szólalni, annyira hihetetlen ez az egész. Örülök, hogy így bízol bennem, ez sokat jelent nekem. Szeretlek Apa – hálálkodtam, miközben megöleltem, és adtam neki egy puszit. Majd felmentem a szobámba tanulni, mert még ettől a hírtől nem fog megállni az élet, holnap is lesz még iskola, bár gondolataim ekörül forogtak.