A brit titok

Seventh

Gary mogyoróbarna szemeivel vizslatott minket, ahogy beléptünk a helyiségbe. Gúnyos mosoly terült szét az arcán.

- Lám-lám, váratlan vendégeink akadtak. Ha tudtam volna, hogy jöttök kellően kiöltöztem volna a tiszteletetekre, de mivel ti sem nagyon erőltettétek meg magatokat, ezért szerintem ez megbocsátható – mondta gúnyos hangnemben.

- Gary, hagyjuk a bájcsevejt, úgy is tudod, miért vagyunk itt – mondta apa idegesen.

- Így kell köszönteni egy régi barátot Harry? Üdvözlöm a feleségét, nem nagyon volt időm mostanában meglátogatni a temetőt – mondta Gary.

- Na, most már elég legyen, hogy még édesanyámat is becsmérli! – kiabáltam idegesen.

- Nocsak, nem vitte el a lánykának a cica a nyelvét. Nem is mesélted még Harry, hogy van egy lányod, nagyon bájos kis teremtés – mondta.

Közben közelített hozzám, és megsimította az arcomat, amitől olyan mérges lettem, hogy lekevertem neki egy pofont. Simogatta azt a pontot az arcán, amit eltaláltam, és a fogai közül szűrte ki ezeket a szavakat:

- Hát így játszunk?

Előkapta a kését, és fenyegetően közeledett. Apa rögtön iderohant, és beleütött a gyomrába egyet, amitől egy kicsit megrogyott, de feltápászkodott. Ököllel beleütöttem az arcába, ahol felrepedt a szája. Letörölte a vért, és újra megkörnyékezett. Éppen bele akart rúgni az apám, de ő ezt észrevette, és egy óvatlan pillanatban belemártotta kését apa lábába. Gary megragadta a csuklómat, és a földre rántott, majd fölém kerekedett. Nyakamhoz fogta a kést, és erősen szorította a csuklómat.

- Kislány, figyelj ide! Nagyon hasonlítunk egymásra. Én korán elveszítettem az apámat, te pedig az édesanyádat. Nem kell meghalnia se az apádnak, se neked, ha csatlakozol hozzám, a bizniszbe. Hm, benne vagy, bébi? – kérdezte.

Közben lassan elvette a kést a nyakamtól. Eszembe jutottak anya szavai az első versenyem előtt.

,,Libby, ne félj, menni fog! Te vagy a világ legtalpraesettebb és legbátrabb lánya. Miért ne menne ez neked? Bízz magadban, és maradj mindig önmagad, az a legfontosabb!"

Ez az emlék erőt adott nekem. Nehogy már kifogjon rajtam ez a féreg. Azt vettem észre, hogy arcával közelít az arcomhoz. Mielőtt hozzáértek volna ajkai az enyémekhez, hogy megpecsételje ajánlatát, kihasználva a pillanatot kirántottam csuklómat a szorításából, és bevertem neki egyet az öklömmel. Felkaptam a földről apám pisztolyát, ami a harc közben leesett, és minden bátorságomat összeszedve elsütöttem, sikeresen eltalálta Garyt. Pár másodperc múlva már holtan feküdt a padlón.

Apát felsegítettem a földről, letéptem a szoknyám alját, és a sebet leszorítva bekötöztem. Jelentést tettem rádión a BS-nek, akik egy negyedóra alatt megérkeztek a helyszínre helikopterrel. Apát kórházba vitték, engem pedig a központba. A BS kiszabadította a hajóról a rabokat, akik nagyon meggyötört állapotban voltak.