Holdcsepp

8.rész

Még mindig sötétség van mindenütt. A már kezdő gyötrő sötétséget hirtelen egy még sötétebb foltból kinyúló kéz törte meg.
-Adara. Igaz? Nem szabad, hogy ezzel a féldémonnal harcol! Megértetted!? Nem szabad?! Nem teheted, hogy azt az üzenetet oda add neki!!! Ne add oda! Hamarosan elküldöm a fiamat érted- hirtelen egy gyötrő fejfájás görcs dolgot éreztem. Iszonyatos volt. De mégsem ordítottam.
- Látod, ez jár ha nem engedelmeskedsz. De tudom hogy nem kellesz használnom.
A sötétség megszünt, helyette Luciant láttom ahogy aggódó arccal néz rám. Ez most valami vicc? Most akkor ki a jó és ki a rossz? És én most jó vagy rossz vagyok? Akkor ki démon és ki nem? És ki akar értem jönni?
-Adara, jól vagy? Mi volt ez az egész? Mit szorongatsz a kezedben?-most mondjam hogy mit találtam? Vagy bölcsebb lenne inkább nemet mondani? De úgyis megfogja látni! Kérlek szépen, bármi is a neved, aki ma hozzám beszélt, adj valami jelet annak, hogy nem halucináltam és, hogy neked kell, hogy higgyek!!! Mint valami hülye hittan könyvben, amiben Jézus csodái le annak írva, nálam úgy történt a semmi. Hülyeség imádkozni, hiszen senki nem fogja eldönteni helyetted a dolgokat. Mit kezdjek magammal? Ez a döntés befolyásolni fogja az eddig sem kicsit normális napjaimat. Ma tudtam meg Lucianról a hírt, és ma mentem vissza az időbe. A döntésem... Tehát...mindig van egy harmadik út. És a harmadik útnak ét ösvénye van. Vagy mindkettő, vagy semelyik. Felültem, elkezdtem szaladni a folyóhoz és beledobtam az üzenetet. Hogy vajon mit szól ehhez majd Lucian? És, hogy tényleg az embereknek dolgozik? Hogy ő nem is démon, csak én lennék amit már korábban említett? Én már nem tudom, hogy itt mi is az igazság. Én nem vagyok démon. Nem léteznek a démonok, de a mai nap után ezt meg tudnám cáfolni.