Sötét úton a fény fele || 1.évad

4.rész

Fel ébredtem és meg láttam a kékségem. Kékes tincsei szemei előtt rendeződtek el. Vöröses ajkai résnyire van nyitva. Közelebb hajoltam és addtam neki egy csókot majd ki mentem. Reggelit csináltam volna ha nem fogyott volna el a kaja a hűlytöből. Látszik hogy anya nincs itthon - -". Na mind egy, akkor eszünk gabona pelyhet. Amikor a tálba öntöttem volna a tejet valaki át öleltt hátulról.
-'Reggelt.-köszöntem a nálam magasabb fiúnak.
-'Reggelt. Én is kaphatók~?-nézet rám boci szemekkel. Erre el mosolyodtam majd bólintottam egyet. Erre a fiú fel patant és csillogást láttam szemeibe, olyan mint egy kisgyerek. Gyorsan csináltam neki is és oda tettem elé mert amíg az övét csináltam addig helyet foglalt az asztalnál. El keztük tömni a fejünket. Mikor már meg reggeliztünk, akarom mondani én, fel álltam és el mentem át venni ruháim. El vettem asztalomon lévő pénztárcám és vissza mentem a kékségemhez.
-Jössz vagy maradtsz?
-Megyek!-vágta rá azonnal.
-Akkor sies...-mondtam majd el mentem a lakás + motor kulcsomért és le ültem. Nem kellet sokat várnom... kb.6perc alatt kész is lett.
-Van itt a közelben egy bolt?-kérdeztem majd bólintott egyet és el vette a kezembe lapuló motor kulcsot. Ki mentünk a házból (persze bezártam mindent) és el indultunk valamerre. Nem mentünk sokat, egy általános iskola mellett volt a bolt. Látszólag nem rég lett fel ujitva. Be mentünk a boltba és mindent bele löktem a bevásárló kosárba ami csak kellet. Oda mentünk a pénztárhoz és ki fizetük az ételeket. Ott volt a pénztárnál egy magas de fiatal srác. Nagyábból annyi lehet mint a kékség. A kékségem még el dumált a sráccal amíg én kint vártam. Rá néztem telefonomra és meg láttam egy üzenetet. Anyám írta.
"Anya:Alex azonnal told haza a segged!"
Gyorsan fel patantam a motora és haza száguldotam. Be rohantam a házba.
-Anya!?-erre anyám ki szaladt a fürdőből és hozzám vágta a véres kötéseket... El felejtettem ki dobni.
-Ahj~ Alex. Ha nem is szoksz le erről legalább dobjad ki a kötéseket. Gusztustalan!-mondta egy fintoral arcán.
-Oké oké.-fel emellettem kezem mentegetőzve és fel kaptam a véres anyagot és ki dobtam.
-Nincs tanítási órád?
-Amm... Khm! Hát... Meg ismertem a igazgató fiát és hát... nem engedet suliba de azt mondta hogy ha már miata nem mentem suliba akkor majd az anyja igazolja...
-Hmmmm...-anyám csak perverz mosolyra húzta száját és engem nézet.
-És most hol van?
-Ha minden igaz a boltban, miatad ott hagytam-vakartam meg kinosan tarkom- de a szomszédba laknak.
-O~! Igazán...?-nem értem anyám logikáját.
-Igen?
-3...2...1!-számolt vissza fele anyám és amikor a végére ért el nevete magát. Én csak szemöldököm ráncoltam.
-Azt hittem csöngetni fog az anyja. De akkor úgy látszik még nem tudja...
-Mit?
-Azt hogy veled együtt van és hogy tegnap veled aludt.
-Mi. A. Fasz!?
-Ohh.. Hogy honnan tudom? Átalában 1x reggelizel és szerintem nincs kék hajad.-mosolyodot el anyám.
-Am.... Anya.
-Hm?
-Meddig maradtsz?
-Ohoho! Nagy fiú vagy! Nem hagyhatlak egyedül egy másik fiúval!-fel nevetett- Jó van na.. Csak a véred szívom. Kb 4hétig.-fel mentem szobámba és rá írtam a kékségre.
-Hol vagy?
-Éppen Markal logok.
-Az ki?-majd küldöt egy képet ahol az a pénztáros és ő van. Túl jól illenek egymáshoz, túl cukik együtt. El sírtam magam, vegre lett valaki aki szeret és most... jött ez. Nagyon fáj! Túlságosan is fáj!!
-Kicsim minden rendben?-kérdezte anyám, ajtom persze kulcsal be lett zárva.
-Igen, csak be vertem a lábujjam.-erre csak anyám meg könyebült sohajtását hallotam és lépteit. Még mindig sírtam. Ki mentem a teraszra cigizni mikor már sötétebb lett a égg oda kint. Olyan 22:43 lehet az idő. Le mentem a fürdöbe és elővettem a legjobb barátom. Ő mindig ott van nekem ha szügségem van rá. Le vettem polóm és el keztem válaim vagdosni, miután már ott többet nem tudtam vágni mellkasom keztem el. Bele néztem a tükörbe. A vér csak lágyan folyt le testemen. Ön elégülten vetkőztem le és zártam be az ajtót. El mentem le tusolni de nem ment sokáig sírás nékül. Igaz a vagdosás fel dobta a kedvem de eszembe jutot az a kép...