Sötét úton a fény fele || 1.évad

2.rész

Hó fehér kötések kezemen vér vörösek lettek. Kezemről leesett pár csepp piros folyadék és azok pár mp után fel is oldódtak a vízben. Miután láttam hogy a kék hajú fiú teljesen le sokkolódot a pillanatot ki használtam és el mentem mellette. Vér cseppeket hagytam minden hol magam után. Bementem a házba ott pedig a fürdőbe. Le vettem kötéseim és pólóm is mert idegesített hogy tiszta víz. Megnyitottam a csapot és hideg vízzel le mostam karjaim hogy a klór kijöjjön a sebekből. Újra be kötöttem kezem. Gyógyszerem teljesen el felejtettem, pedig már rég be kellett volna vennem. Ki mentettem a fürdőszobából és fel mentem a lépcsőn. Szobámba érve le dobtam magamról minden ruhát és másikat vettem fel. Pólót nem vettem fel mivel túl melegem volt. Le vittem vízes ruháim. A kékség be lépet az ajtón és rám nézett. Nem szólt semmit, tekintete tele volt fájdalommal(?). Vissza mentem hálómba és az ágyra vettem magam. Nagyábból 25percig feküdtem ott amíg nem nyitot be valaki, nem néztem oda mert tudtam ki az. Várt egy kicsit majd be csukta ajtót. Leült mellém, én még mindig nem néztem rá. Meg fogta egyik vállam és maga fele fordítot. Mellette egy doboz volt, piros színű és egy + jel volt tetején. Kivet egy vatta pamacsot és egy fertlőnitőt. A folyadékot a pamacsra vitte fel. Hasamat kezte vele "törölgetni"(?). Oda néztem hasamhoz ami tiszta lila,kék és vörös színben pompázot, kicsit vérzet is.. el is felejtettem hogy 3hétel ezelőtti sebeim nem gyógyultak meg (3hétel ez előtt meg vertek a volt sulimban még jóval az előtt hogy kórházba juttatm volna őket). Néhány helyen itt-ott hegek is voltak mert volt régen oly' annyira megvertek hogy heg is maradt. Miután végzet a fertőtlenítésel fel ültetett és be kötözte sebbeim. Kezemen lévő kötést ki kötötte hogy lássa sebbeim.
-Te hülye vagy!?-kérdezte rám kiabálva mikor meg látta a saját készítésű vágásaim.
-Aham....- sutogtam de ebben a nagy csöndben biztos kristály tisztán lehetett hallani. Azt hittem megint rám ordít de nem az történt. Át öleltt. Majd el engedet.
-Kinyitod a kaput?-kérdezte halkan. Végre el megy!
-Persze.-vágtam rá azonnal. Lementünk és kinyitottam neki a kaput. El indult a szomszédban lévő házhoz majd kulcsal vissza zártam a kaput. A házba beérve ittam egy kis vízet és...
*Ding-Dong* szólalt meg a csengő. Kimentem kulcsomal. Mit pillantottam meg újra fehér kapunk felet?! Hát persze hogy egy kék hajat. Ki nyitottam a kaput és be is fáradt pedig nem is engedtem neki. Láttam hogy ruhái most már nem vizesek, sőt másik is volt rajta.
-Ha nem baj itt alszok.-mondta a fiú.
-Miért aludnál itt!?-ordítottam dühömtől.
-Nyugi, Nyugi...-mondta halkan-nem hagylak egyedül hogy vagdosad kezeid.-sohajtottam egyet és be mentem ismét a házba. Már este 8 volt. Ideje ki venni a kontaktlencsét. Szemüveges vagyok csak azt rühelem. A kontaktlencsék barna színűek mert szemeim valójában vörösek. Anyukám mindig azt mondja hogy vegyem már ki a üveg lencséket szememből és dicsekedjek a ritka de gyönyörű szememmel. Sokat piszkáltak volt iskolámba szemem színe miatt ezért hordók lencséket. Valójában nem olyan rossz a szemem hogy szemüveg vagy kontaktlencse nekül ne lássak szóval itthon este 8 után mindig ez a két dolog nekül mászkálok. Valaki belépett a fürdő ajtón. A kékség. Azonnal meg látta tökör képem és a szemeim. Szemei majd nem ki estek a helyükről. Tudom undorító szemem van de ennyire nem kénne meg bámulni.
-Mit nézel?-kérdeztem felegmán.
-A szemeid-fejezte be egy pillanatra-kontaktlencsét tettél be?
-Nem.
-De az előbb még barna volt a szemed..
-Azok ott vannak-mutattam a mosdókagylón virító barna kontaktlencsére.
-Ha szabad..-mentem volna ki az ajtón de meg fogot válamnál. Szemem kezte tanulmányozni.
-Igazat mondtál.
-Miért hazudtam volna?-erre nem akaptam választ csak egy téma váltás.
-Lehet pár kérdésem?
-Tőlem..-miközben ezt ki mondtam el mentem egy székhez leülni.
-Van barátnőd? Anyukád holvan? Milyen tanuló vagy? Miért költöztettek ide? Miért fehér a hajad? Miért hordasz kontaklencsét?-hadarta el a kérdéseket.
-Nincs. Külföldön van, dolgozik. Kitűnő. Anyám tudja ezt, de részben azért is mert a fél osztályom kórházba került... miattam. Mert ez jobban néz ki. Mert nem akarom hogy lássák undorító szem színem.
-Értem... HOGY MI!? Nem is undi a szemed színe..-mondta a végén már kicsit halkabban.
-Amm... Köszönöm.-rá mosolyodtam és észre vettem hogy oda kint tombol a vihar. Juj de jó~ ma se alszok (félek a villámoktól).
-Ha most meg bocsájtasz.-mentem volna de meg szólalt a fiú.
-Miért nem tegezel?
-Nem tudom.-mondtam majd fel mentem szobámba. Becsapatam ajtóm és a ágyba be bújtam. Lábam nyakamig húztam. Be jött kékség is szobámba. Be feküdt mellém, nekem hátal. Az első villámlás is meg történt. Én a fejem térdembe furtam de.. nem csak én ilyedtem meg. Viszont a másik személy belém ölelt ilyedtébe. Szépen lassan meg fordultam és le kapta rólam kezét.
-B-Bocsi..-mondta el pirulva. Valójában észre se vettem volna piros foltjait arcán ha csak nem 2cm választotta volna el arcom övétől. Szívem hirtelen sebesen kezdet verni. Olyan érzés volt... Mint ha szerelmes lettem volna.-BIZTOS NEM AZ!-mondtam magamba. Hirtelen meg csókolta fehéres ajkaim a fiú. Csak három dolgot éreztem. Azt hogy a szívembe mint ha egy nyíl állt volna, azt hogy szerelmes lettem és azt a két piros ajkat amik a előttem lévő fiú enyémre tapasztot. Amilyen hirtelen meg csókolt olyan gyorsan vált el tőlem és fordult meg. Na nem! Ha már volt ehez bátorságod akkor legyél velem szemben. Fel álltam, láttam a arcán a fiúnak aggódó arcát, azt hitte le orditom. Elé álltam és oda feküdtem mellé. Nagyon meg lepödöt. Be takartam mert edig nem merte egy takaróval takarózni velem. Mélyen szemébe néztem.
-Miért csókoltál meg?-kérdeztem a előttem lévő fiút aki össze volt zavarodva.
-N-nem mondta Bogi hogy meleg vagyok..?-kérdezte nagyon, nagyon halkan.
-Nekem csak annyit mondott hogy "Ő az iskola szép fiúja". Én azt hittem hogy...csak barát ként tekintesz rám és ezért vagy olyan kedves.-erre csak el vörösödöt és láttam hogy nem tud semmit se mondani mert szemem el varázsolta őt és egy másik dimenzióban vitte. Direkt át öleltem és mellkasába furtam fejem hogy válaszoljon. Végül így se kaptam választ csak annyit hogy:
-Olyan édes vagy...-erősbben magamhoz öleltem.-Szeretlek...-sutogtam amennyire csak tudtam. De meg hallotta.
-Én is téged.-ölelt ő is át.