5.rész

912 72 3
                                    


(a zene csak úgy ^^")

1 hónap telt el mióta jártam a közeli parkban, oda is csak azért mentem mert anyám, idézem "Ne gubasztjál egész végig a szobádba! Menj sétálj egyet." Nyári szünet volt mát akkor is és most is. Ennek ellenére még is kapucnis pulcsiba mentem el a parkba. Nagy szerencsém  volt hogy oda mentem sétálni mivel... ott volt András és az a pultos srác. Én csak nem törődömel el akartam csoszogni mellettük de akartamon kivül meg hallottam miről beszélne akkor. Idézem ismét

"-Mikor lesz vége a fogadásnak?

-Ha jól haladok akkor kb. 1hét után. De az a vicces hogy tökre be veszi hogy én szeretem őt.-nevetett majd hírtelen abba hagyta- Fúj! Nem tudom miért kellet ilyen fogadásra rá vennetek."

Azóta se találkozok ezzel a nyomorékkal. Viszont nagyon nem fáj ez a "szakítás" féleség. Sőt! Eddig nem is voltam ilyen vidám. De... nem tudok magammal mit kezdeni a szünet alatt. Kintre nem igazán merészkedek mert akkor halálom napja van mert olyan meleg van oda kint. Vajon ma mit csináljak? Menjek el fel fedezni a szomszéd városban lévő helyeket? Vagy ide bent nézek sorozatokat?

-Alex!!-ordított fel nekem anyám gondolataimból kirántva. Lebattyogtam a lépcsőn.

-Igen?-kérdeztem miközben egyik szemöldököm fel húztam.

-Ma lesz 3 új család tagunk.

-Aham....-vártam előtte pár másodpercet majd..-Hogy mi? Vagy is miért?-erre anyám el nevette magát hogy milyen figyelmetlen vagyok.

-Tudod...-ment a egyik fotelhez leülni miközben én is követem példáját.-Már egy ideje elég szoros kapcsolatban vagyok valakivel.... majd ők fognak ide költözni. Vagy is ő és a lánya.

-És~.. ki a harmadik?

-Tudom, egy kicsit korai de örökbe fogunk fogadni egy fiút. Veled egy idős lesz.

-Értem... és mikor jönnek?

-Ma.

-Oké,oké de hány órakor?

-Délután ötre ér ide a költöztető kocsi. Szóval akkor érnek ők is ide. A bátyádat pedig este hatkor tudjuk csak el hozni mivel a intézet ezt a időpontot adta meg.

-Oké. Akkor vissza mehetek?-rám nézet mert eddig úgy dumált hogy a udvart nézte.

-Nem.

-Miért?-lepődtem meg hírtelen válaszán.

-Mert segítened kell kettő szobát rendbe rakni... vagy is nem segítened kell ha nem te fogod meg ágyazni az ágyakat és te fogsz fel takarítani.- Sóhajtottam egyet majd boltíntottam el fogadás kép.

-De melyik kettő szobát?-fel álltam és el mentem a csaphoz vizet engedni magamnak.

-A emeleten lévőt amelyik a te szobádal van szembe. A másik pedig a fürdőtől jobbra lévő szobát csináld meg.

-Rendben, rendben. -el mentem a mosó szobába majd le vettem 2paplant,2takaró húzatott,2párnát,2párna húzatott és 2db takarót is. El mentem a szobákba és meg csinálta mindent amit anyám kért tőlem. Pont amikor a ki léptem a emeleten lévő szobából akkor jött be valaki a bejárati ajtón. Le csoszogtam megint a lépcsőn. Egy 30-as éveiben járó férfi láttam és egy 10-es éveiben lévő lányt. Oda sétáltam majd kezet nyújtott a férfi. Én el fogadtam majd meg ráztuk egy más kezét.

-Balázs.-mondta nevét a férfi arcomba mosolyogva.

-Alex.-mondtam a szemébe nézve de ne tudtam mosolyogni. Nem az hogy nem szimpatikus vagy hasonló ha nem... nem is tudom, nem szeretek sokat mosolyogni,fogjuk erre.

-Szia.-köszönt a lány. Majd az apja mellé lépet.

-Ő itt Alice.

-Helo.-köszöntem vissza.-Alex vagyok.-mondtam kicsit komoran de szemébe nézve. Csillogást véltem benne észre venni. Baszki! Nem tettem be a kontaktlencsét.

-Miért vörös a szemed? Már mint... nem azért mert ronda csak.... érdekes.-kezdte el hadarni a lány. Nagyon nem érdekelt csak el kezdtem sétálni a fürdő felé.

-Ne hozd fel a szeme színét mert ő utálja azt, és ezért...-nem hallottam tovább anyám mert be csuktam a fürdő ajtaját. Szépen helyére ilesztetem a két üveglencsét a leírás alapján. Majd ki mentem ismét hozzájuk.

-Vegyed a cipőd mert megyünk a bátyádért.-Mutatot az óra miközben én már a cipőmet vettem.

-De nem mehetek motoral?

-De ha tudod hol van a nevelő intézet.-mondta anyám majd már rohantam is a kulcsok ért.

-Menjetek előre! Adok egy kis előnyt.-mondtam anyámra nézve aki már rohant is ki a másik két ember kezét fogva. Igen, anyám és én folyton versenyezni szoktunk. kb. 2perc telt el és anyámék nyomát látni se lehetett. Ki mentem motoromért és ahogy ki mentem a kapunk mindent bezártam. Fel pattantam motoromra majd indultam is anyámék nyomába. Nem kellet 1perc se ahhoz hogy be előzzem őket. Anyám csak szúrós tekintettel nézet rám amikor mellette voltam. Viszont amikor elé kerültem... tellibe rá állt a gázra az se érdekelte hogy akár így el is baszhat csak azért hogy ő nyerhessen. Én is követtem példáját és gyorsítottam. A intézet elé érve rohadt nagyot fékeztünk majd mielőtt meg állt volna a motor le ugortam róla és a sisakomat földhöz basztam. Anyám kocsija kb. 5mm-re volt lábamtól és a képébe mosolyogtam. Ki szálltak amíg én a motorom fel állítottam és kulcsomat el fordítottam benne.

-Amúgy nekem minek kell itt lennem?

-Mert alá kell írnod egy papírt hogy tényleg a mostoha testvére leszel.-be mentünk majd oda szaladt rohadt sok gyerek azzal hogy "rohadt menő voltál az előbb" vagy hogy "autogramot adsz?" én persze csak el sétáltam mellettük mert rühelem a tömeget és azt meg főleg hogy hozzám szólnak. Anyám mellém lépet és mellettem jött amíg el nem értünk egy ajtót. Ott be mentünk és alá írtam pár papírt. Persze el ne felejtsem ott volt a bátyám vagy ki is. A papírokat át olvasva meg tudtam nevét is Hael... hm... szokatlan egy név... sőt! A nagy sátánistaságomal tudom hogy van egy ilyen nevű arkangyal is. Ez nagyon menő! Hátra léptem egyet anya mellé majd el kezdtem nézni a fiút... szemei kékek voltak, haja fekete és ruhája úgy szintén.

-Anya én haza megyek.-jelentettem ki.

-Rendben.

Sötét úton a fény fele || 1.évadOù les histoires vivent. Découvrez maintenant