Csak egy tinilány

Egyre közelebb

Mint ahogy az előző részben is volt furdallt a kíváncsiság, hogy mi lesz tovább...

Eljött a másnap, valamint az edzés ideje.
Ott volt Evelin, viszont megint egyedül, nem voltak itt a népszerű barátai.
Nahát ma sem fogom meg tudni, hogy érdekbarát vagyok e.
Odamentem hozzá, megöleltük egymást aztán rákérdeztem:-Amugy hogyhogy nincsenek itt Lizáék?
-Oh, valami kirándulás van.-motyogta
-És te hogyhogy nem mentél?
-Nem volt kedvem.
Kicsit elcsodálkoztam, de aztán az edzés hamar eltelt, aztán megint hazakísértem.
Most még jobban megnyílt.
Elmondta, hogy Liza többször megszorította a karját, valamint néhányszor, ha nem is komolyan de megfenyegette őt.
Adtam neki pár tanácsot, aztán én is megnyíltam előtte, hogy miket művelnek velem az osztálytársaim.
Nagyon furcsa volt megnyílni valakinek.
És még furcsább volt, hogy éreztem érdekli a dolog és nagyon is megsajnált engem.
Másnap a suliban a többiek már többször is magukhoz hívtak.
Egyre jobban kijöttem az osztálytársaimmal. Egyszerűen remek és kimondhatatlan érzés volt. Aztán jöttek így a napok és olyan gyorsan telt így, hogy már voltak barátaim. Az edzés is sokkal jobban ment. Az egyik nap az edző fel is ajánlotta, hogy versenyezhetnék én is. Elsőre nemet mondtam, viszont Evelin aki már évek óta versenyez biztatott, hogy jó móka lesz. Elvállaltam és az edző már közölte is, hogy a héten lesz egy verseny, nem komoly de kezdésnek jó lesz.
El voltam ragadtatva. Csak Evelin lesz még ott a népszerű lányok között és őszintén szólva örültem neki, hogy csak velem fog törődni.
Vagy talán mégsem?