Csak egy tinilány

A nagy nap

El sem hiszem. Itt vagyok a Városi Uszodában. 100 és 200 méter gyorson úszik mindenki, kivéve Lizát, ő 100 és 200 méter pillangón úszik. Kira odébb hívja Evelint beszélgetni, de miután végeztek Evelin nem jön oda hozzám. Jönnek a bemelegítések. Odamegyek Evelinhez, de mire elkezdenék beszélni az edző rám szól. Már mi következtünk és furdalt a bűntudat, hogy nem tudtam Evelinnel beszélni, mert éreztem, hogy Kira ellenem fordította... Egyik távunkon sem lehetett tudni ki fog nyerni, hiszen szinte mindig fej-fej mellett haladtunk.
Felállunk a rajtkőre. Majd szól a sípszó. Kissé későn ugrottam a vízbe, ami sokat számít 100-on. A fejemet kissé elfordítom az utolsó 50 méterben és nem látom egy csapattársamat sem.
Beértem a célba. Körül nézek majd látom, hogy 2. lettem. Valami ismeretlen lány lett az első. Evelin 3. lett és dühösen száll ki a vízből, majd Kira aki 4. lett megpróbál utána futni a vízes padlón.
Én boldogan szállok ki a vízből, az edzőm odajön hozzám, majd gratulál. Evelin után megyek, aki ott áll Kirával az öltözőben. Ijedten megkérdem mi a baj majd ezt kapom válaszul Evelintől:
-Tudod mi a baj? Az hogy egy hazug kétszínű vagy!
-Miért? Mit tettem?
-Istenem, látom az agyadba nem jutott annyi tehetség, mint úszásba.
Amilyen könnyen kimondta olyan könnyen távozott Kirával aki gonosz mosollyal nézett mindvégig rám.
Nem törtem össze, csak felhúzott Kira, hogy megint ellenem fordította egy barátom.
Jön a 200 gyors.
Ismét felállunk a rajtkőre, de most jól rajtolok.
Végig arra gondolok, hogy Kira megint mit tett ellenem, ez jól felhúz és már idegből úszok.
Célbaérkezés után látom, hogy elsőként értem a célba. Kira 2. lett, Evelin 3.
Idegesen szállnak ki mindketten a vízből. Én meg fel sem bírom fogni ezt az egészet. Már majdnem sírtam örömömben amikor kaptam apától egy hívást (a szüleim nem tudtak itt lenni a versenyen) és amikor letettem a telefont, vízesés szerűen folytak a könnyek a szememből és nem az öröm miatt...