Csak egy tinilány

A verseny

Eljött a verseny napja.
Nagyon izgultam pedig tudtam semmi esélyem nem lesz.
Tehát felkeltem, elvégeztem a reggeli dolgaimat, felkaptam a tegnap összepakolt táskámat és beültem a kocsiba. Anya vitt el a versenyre, a többieket pedig busszal vitték.

Megérkeztünk.
Ahhoz képest, hogy nem is egy komoly verseny volt rengetegen voltak.

Megpillantottam Evelint. Pont a buszból szállt ki. Odafutottam hozzá, átöleltem aztán beszélgetni kezdtünk. Pont olyan szerencsém van, hogy ugyanabban a távban és úszásformába vagyunk jók.
Aztán hirtelen levert hangulatom lett amikor elkezdte mesélni, hogy Lizáék holnap hazajönnek és már ők is itt lesznek az edzéseken.

Az edző odaszólt nekünk, hogy irány bemelegíteni. 1 óra múlva mi jövünk. A szívem kalapált. Aztán eltelt 50 perc amikor az edző odajött hozzánk és arra utasított minket, hogy vegyük le a melegítőt, ami alatt az úszódressz van, valamint vegyuk fel az úszósapkát és a szemüveget.
Eltelt 10 perc.
Felsorakoztunk, majd ahogy az történni szokott beugrottunk a vízbe és elkezdtünk úszni.
Olyan felszabadultnak éreztem magam. Aztán a nagy úszás közepette óvatosan körülnéztem és nem volt a közelembe senki.
Majd már mikor beértem a célba csak akkor láttam, hogy úristen megnyertem a versenyt.
Evelin ért be másodiknak.
El sem hiszem.

Kiszálltam a vízből az edzőm rögtön odajött hozzám, hogy mennyire bámulatos voltam.
Evelin kissé össze volt törve. Hiába nem volt nagy verseny, ő már úgy jött ide, hogy ezt megnyeri.
Megsajnáltam, odamentem hozzá.
Megkérdeztem hogy van mire ő ezt felelte:El sem hiszem, hogy legyőztél engem mikor te nem is edzesz annyit, amennyit én, te meg sem érdemled. Nem akarlak soha többet látni, főleg nem a dobogón.

Hát a dobogón végül látott, de utána hazamentem, begubóztam és azt mondtam anyának, hogy holnap nem akarok menni edzésre, mert kifárasztott ez a verseny és mivel meg is nyertem anya megengedte.

De nem lóghatok el így minden edzésről. Szembe kell néznem a többiekkel...