Halálom után is...

VIII.

Egy percet sem voltam képes aludni. Folyamatosan azon járt az eszem, mi lesz akkor, mikor Mia előttem áll. Mikor a szemeibe nézve kell átvágnom a torkát. Tényleg megtudom tenni? Mi lesz, ha Baphomet nem erre gondolt? Tincseim közé túrva hajtottam le egy újabb feles szakét. Nem. Ezt kell tennem, ez lesz a legideálisabb megoldás. Bólintva tettem el az italt.

Mikor a nap már előbújt a horizont alól, felálltam a székből. Elővettem a kést a fiókból s a pultra tettem. Vártam. A percek most iszonyatosan lassan teltek.

Mikor kismutató a nyolcas számra került, kopogást hallottam az ajtómon. Szívem hatalmasat dobbant. Torkomat kesernyés íz járta át. A kést ujjaim közé vettem s a hátam mögé, a nadrágom övébe csúsztattam úgy, hogy pólóm eltakarja a markolatot. Ujjaim reszketve értek a kilincshez, majd lenyomtam azt. Mikor kinyílt az ajtó, s megláttam a jövevényt, szemeim hatalmasra nyíltak.

- R-Ryoga? - pislogtam nagyokat, mikor barátom átlépte a küszöböt, azonnal átölelt.

- Amint hallottam a hírt, összepakoltam és visszautaztam. - sóhajtotta, majd eltolva magától vett engem szemügyre. - Mi a franc történt?

Zavarodottan ráztam meg a fejem. Nem neki kellene itt lennie! Nem... Ezt nem vettem számításba. Ryoga hazautazott a szüleihez, mikor a bandája feloszlott, hogy összeszedje magát s újraindítsa a karrierjét. Akkor meg miért van itt? Így mindent tönkretesz, amit elterveztem!Nyeltem egyet s igyekeztem egy mosolyt erőltetni az arcomra.

- Magam alatt voltam... De... Te hogy kerültél ide? Mármint... Ki szólt neked? - suttogtam elhaló hangon.

- Mia hívott fel. Elmesélte, hogy mi történt. Igaz, nem tudtam rögtön jönni, de igyekeztem... Miért nem szóltál, hogy ennyire súlyos a helyzet? - billentette félre a fejét s aggódó pillantást vetett rám.

A szőke hívta fel... De miért? Talán... Mia aggódott értem? Nem, az nem lehet. Hisz megmonta. Nem érdeklem őt többé. Akkor meg miért? Összezavarodtam.

- Figyelj... Most nem éppen alkalmas. Majd... majd holnap beszélünk.

- Ha már visszajöttem, nem fogok elmenni. - mordul rám. - Ma itt alszok és szépen elbeszélgetünk.

- Nem, menj el! Most! - emeltem fel a hangom idegesen, mire felvonta a szemöldökét. Mia bármelyik percben itt lehet!

- Nyugodj már le! Nem fogok elmenni, a barátod vagyok. - rázza meg a fejét hitetlenkedve.

Lehunytam a szemeimet s leszegtem a fejem. A düh elkezdte megszállni elmémet. Ryoga nem fog elmenni. Így nem tudom véghez vinni a tervem. És nem lesz még egy alkalom, hogy idehívjam Miát. Arcom megkeményedett. Mit tegyek? Alsóajkamba haraptam. Ujjaimmal lassan nyúltam a hátam mögé. Gondolataim elsötétültek.

" Már úgy is mindegy, nem igaz? A zavaró tényezőket tűntesd el. És most Ryoga az. Nem tehet neked keresztbe. Egyébként sem a barátod. Csak a rajongók miatt ölelgettétek egymás a kamera előtt, te is tudod. Csupán ő is azért van itt, hogy sajnáljon, s tudjon mit mondani a lapoknak. Öld meg. " - ült rá vállamra a fekete köd s simított tincseim közé.

Pólóm alá nyúltam és megmarkoltam a kés végét. Lassan húztam ki övemből.

- Sajnálom. - suttogtam. - Annyira... Sajnálom Ryoga... De rosszkor jöttél. - ráztam meg a fejem lassan.

- Ugyan. - mosolyodott el, majd lassan közelebb lépett hozzám. - Gyere ide. - ölelt át.

Közelebb húzódtam hozzá, egyik kezemmel átkaroltam a nyakát, majd átölelve őt mártottam a kést a hasába. Fájdalmasan nyögve egyet nézett maga elé, miközben én lassan elléptem tőle s kihúztam a pengét a húsából. Tenyerét a sebre nyomta. A vér már átitatta a pólóját a sérülés körül. Térdre rogyott előttem. Reszkető ajkakkal markolta a hajába s löktem őt hanyat. Ráhuppantam hasára, majd két kezembe fogva fegyveremet emeltem a fejem fölé.