Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet. S pont vele. Elment. Itt hagyott minket.
Már több mint 10 éve dolgoztam vele együtt. Remek fiú volt. Mindig segített a barátainak, támogatott mindenkit, segítőkész volt. S mind-e mellett egy csoda.
Oly nehéz ebbe belegondolni, hogy Jonghyun itt hagyott minket, egy szó nélkül, egy búcsú ölelés nélkül és egy pillanat nélkül.
Én mint menedzsere, mindig tisztelni fogom. S még a nevét halála után is fent fogom tartani.
Az emléke örökre bennem fog élni, a kacagások. A szép és nyugodt együtt töltött percek. A vidámparki szórakozások, a TV showk melyekben a többi srácommal szerepelt. A viccei. Azok a pillanatok.
Moat mást már nem tudok kívánni, csak azt, hogy legyen boldog ott fent és legyen jobb sorsa ott, mint itt volt. Legyen béke és szeretet körülötte. S remélem, hogy megkapja azt amit mi sajnos nem tudtunk megadni neki.
Kedves Jonghyun nagyon hiányzol! Remélem egyszer még találkozunk valahol az élet körforgásában, s ha nem is ebben az életben, de újra összetalálkozhassak veled. Kívánom, hogy boldog legyél. Szeretünk téged, mi, a barátaid, a családod és a rajongók. Minden jót drága gyermekem, minden jót!
YOU ARE READING
Jonghyun emlékére (Shinee)
FanfictionEgy csillag, aki 10 évig ragyogott a színapdon, most pedig egy csillag az égen.