Ohhh, kicsi dongsaengem! Miért tetted ezt, vagy fogalmazzak úgy, hogy miért történt ez veled?
Emlékszel még arra, mikor először álltunk együtt színpadra?
Én igen, emlékszem. Gyönyörű idők voltak. Emlékszem arra, hogy kegyetlenül izgultam és féltem színpadra állni, s te voltál az aki segített nekem ezt leküzdeni. Biztattál és ott voltál velem. Az ájulás szélen jártam, de te segítettél.Most, hogy így belegondolok közös emlékeinkbe, az jutott eszembe, mikor én fogyókúrán voltam, s általában sétáltam mindenhová, te mindig velem tartottál. Köszönöm kicsi dongsaengem! Nagyon köszönöm!
Annyiszor akartam meghálálni neked ezeket a dolgokat, de sose engedted. Most mégis mit fogok tenni? Ahhh, hiányzol dongsaengem, hiányzol!
Mindig kihoztad belőlem a legjobbat. Segítettél, éjjel-nappal, bármikor számítottam rád. Most ki fog nékem segíteni? Ohhh mond!
De megígérem, hogy ezek után is keményen fogok hajtani, mindent bele fogok adni. Csak azért, hogy odafent büszke legyél rám.
Nem szaporitom tovább a szavakat. Legyen boldog életed ott fent, kicsi Jonghyun, vigyázz magadra. Hiányzol, s viszlát!
YOU ARE READING
Jonghyun emlékére (Shinee)
FanfictionEgy csillag, aki 10 évig ragyogott a színapdon, most pedig egy csillag az égen.