Jonghyun! Remélem hallod szavaim.
Igazából, mit is mondhatnék. A viszonyunk talán a legjobb volt a csapaton belül. Olyan voltál, mint a testvérem. S még ezek után is az fogsz maradni.
Találkozunk-e még? Remélem igen, hisz nélküled élni már most iszonyúan nehéz és fáj. Az emlékedet itt fogom bent őrizni, itt bent a szívemben. A mosolyod, az egyutt való debütálásunk, a szórakozások, s a közös programok. Remélem te is emlékszel ezekre, mert én igen. Ahhhh, bár itt lennél még. Most úgy visszafordítanám az időt, s itt lennék veled, ebben a nehéz időszakban. De nen tudom, a francba is, nem tudom visszafordítani ezt a mocskos időt.
Egészen idáig, azon gondolkoztam, hogy miért is csinálhattad ezt. De erre még most se kaptam választ. Bár ott lettem volna. Jesszusom, most is a könnyeimmel küszködők.
Sajnálom, ha tettem ellened valamit, ha bántottalak, esetleg szavakkal, sajnálom tesó. Sajnálom.Légy boldog testvérem, bátyám, öcsém vagy tudom is én mi. Egyszer találkozunk odafönt és újra megölelhetlek és kezet foghatunk. Saranghae!
YOU ARE READING
Jonghyun emlékére (Shinee)
FanfictionEgy csillag, aki 10 évig ragyogott a színapdon, most pedig egy csillag az égen.