Flesh

Chapter 1

A hajnal ébresztett fel. Olyan érzésem lett hirtelen, mintha valaki figyelné minden egyes lépésemet, esetleg hallgatná a  lélegzetvételeimet.

Lassan 3 napja vannak ilyen pszichés gondjaim. Rajtam és a legjobb barátnőmön kívül erről senki sem tud. Kezdem azt hinni, hogy megőrültem. Ráadásul arra az új csávóra gondolok, aki nemrég került az osztályunkba. Azt hiszem Kim Taehyung a becsületes neve. 

A haja színe olyan, mint az ezüst. Kerekded arcvonásokkal és hibátlan bőrrel rendelkezik, amit a suliból mindenki irigyelhetné tőle. Ajkai csábítóan néznek ki. És.... Fülbevalókkal mászkál ide-oda. 

Lassan megnyalom alsó ajkamat, hogy benedvesítsem, de egy csettintésre lettem figyelmes.

-Yo! Meg akarsz halni?-förmedtem rá a bátyámra.

-Már megint álmodozol?-támadt vissza.-Inkább írnád meg az angol házidat!

-Aigoo... Megírom.

Figyelmemet újból az angol tankönyvemnek szenteltem. Nem értek belőle semmit sem, de próbálkozom. 

-Ez nehéz!-dobom le az asztalomra a tollamat.-Segíts!-könyörögtem Min Ho bátyámnak.

Lassan az asztalomhoz lépett és elvette az angol könyvemet, majd alaposan szemügyre vette.

-Aigoo... Ebbe mi olyan nehéz? Csak beírod a megfelelő szavakat kiegészítésként.

-Akkor segíts!

-Mivel folyamatos jelenbe kell megoldanod, így könnyebb dolgod lesz. Hogy van a folyamatos jelen szórendje?-kérdezte.

-Öhm... Ha jól tudom, akkor először van az alany, aztán az állítmány, majd a többi mondatrész.-nyögtem ki.

-És melyik az a többi mondatrész? Pontosabban?

-Ige és a többi szófaj.

-Remek. És a folyamatos jelenben kap az ige -ing ragot, vagy sem?

-Mi ez? Valami vallatás?-förmedtem rá.

-Válaszolj!

-Nem.

-Tudtam! Nem tudod a szabályát. Ha nem tudod, akkor hogy akarod megoldani? Folyamatos jelenben az ige -ing ragot kap. Ennyit nem tudni!-sóhajtozik.

-Nagyon szépen köszönöm a sértő szavaidat!

-Máskor is.

Min Ho folyamatosan az idegeimre megy. Néha azt kívánom: bár ne lennénk testvérek, de ez már lehetetlennek tűnik. A kapcsolatunk nagyon megromlott, amióta összeveszett a barátnőjével miattam.

Az egész úgy kezdődött, hogy Min Ho a barátnője szülinapjára vásárolni akart egy ezüst gyűrűt, de lebeszéltem róla.  Persze, mint minden férfi, ő is eléggé makacsul viselkedett velem szemben, míg megvette és a barátnőjének nem nyújtotta volna át. Sajnos csak nyújtotta volna neki, de megpillantotta őt egy másik csávóval smárolni. Azóta én lettem a bátyám szemében a fekete bárány.

Még mindig az angollal küzködöm és csak imádkozom, hogy jól sikerüljön. Remélem igaza van a bátyámnak és valóban így kell megcsinálni a leckét. Ha nem kitépem a haját. 

Mondhatnám, hogy mellette szerencsés lány vagyok, de azzal már akkorát tévednék. Egyáltalán nem érzem magam szerencsésnek, hiszen az agyamra megy az okoskodásaival. Aggódó típus is, ha úgy adódik az alkalma. Legutóbb dühkitörése volt, amiért nem értem haza a legjobb barátnőm szülinapi bulijáról hamarabb, mint este 10 óra. Betegesen féltékeny. Nem is csodálom, hogy nem keresett magának egy másik barátnőt. 

Akárhányszor bajt okozok, mindig a szüleinket hozza fel, akik több mint 1 éve a koporsóban nyugodnak békében. 

Rezeg a telefonom és egy üzenet villog a kijelzőjén. Megnyitom, majd elolvasom Yoomi SMS-ét.

Choi Yoomi: Szia~ Van kedved beugrani velem vásárolni? Tudod... Kellene egy kis friss levegő a tanulás után. 😉

Felkapom a készülékemet és pötyögni kezdek rajta.

Lee Sana: Hali. Nem hiszem, hogy most a bátyám elengedne. Megint pipa rám. 😥

Válasz azonnal érkezett.

Choi Yoomi: 😱Már megint mibe keverted magad?😱😱 

Lee Sana: Persze, megint kokaint vettem és most buktam le... Kössz, hogy ilyet gondolsz rólam!😠

Choi Yoomi: Dehogy gondolok olyat rólad~ csak... Mi történt?

Lee Sana: Bajlódok az angol házival és emiatt nem mehetek veled.

5 perc után végre válaszolt.

Choi Yoomi: Amiatt ne aggódj! Együtt megoldjuk, hisz én perfekt vagyok belőle 😉

Lee Sana: Egoista! Akkor se fog elengedni....

Choi Yoomi: Még egy próbát se tennél meg az én kedvemért?

Letettem egy kicsit a mobilomat és megkerestem a bátyámat. A szobájában hallgatta az idióta zenéjét. Én meg jó kislány módjára kikapcsoltam a zenegépét.

-Yo!!!!! Megakarsz halni?-förmedt rám.

-Gyors leszek! Elmehetek Yoomi-val vásárolni?-kérdeztem kiskutya szemekkel.

-Elkészültél az angol háziddal?

Öhm.... Az úgy van, hogy.....

-Igen.-hazudtam.

-Meg is nézhetem?

-Amint kimondtad a válaszodat.

-Addig nem mehetsz sehova, amíg meg nem mutatod nekem az angolt!-kötötte ki a szabályát.

-Aigoo...

Utálom, mikor ezt csinálja. 

Az angol tankönyvemet elővettem neki, hogy szemügyre vehesse a leckémet. Leszedte a fejemet, amiért nem voltam képes megjegyezni a szórendet. Aztán megbékélt vele és elengedett vásárolni. Persze nem állhatta meg szó nélkül indulásomat. Egy fél óra múlva itthon legyél-lel elintézte.