Explosions (season 2) - HS

18.rész

"Szeretlek"

Az út elején még azt terveztem, hogy végigalszom az egészet Harry vállára dőlve, de a tervemnek hamar befellegzett, amikor megjelent Eleanor és elhívott beszélgetni. Furcsálltam az egészet, annak ellenére, hogy mi jóban vagyunk, hiszen láttam rajta, hogy valamiről szeretne velem beszélni, nem csak úgy. Viszont, amint leültünk az életét kezdte mesélni és a Louis-val való kapcsolatát, meg azt, hogy mennyire fontosak neki a srácok, főleg Harry, akinek nagyon sok mindent köszönhet. Amikor ő is szóba került, megértettem mire akar kilyukadni. Biztosan Louis mesélt róla neki, amit azon a reggelen mondtam, amikor megjelent és csak félti a barátja szívét. Nagyon aranyos tőle, de nem kell ilyet tennie, mivel képtelen lennék Harry-nek ártani, túl sok mindent tett értem és túlságosan fontos nekem. Lehetséges, hogy még nem állok készen a házasságra, viszont azt tudom, hogy minden rendben lesz. Pár hónapja már csak a gondolatától is elástam volna magam, most viszont úgy érzem elég jól fogadtam az egészet. Haladok a kezeléssel, lassan de a Harry-vel való teljes bizalommal is előrébb lépünk, már nem akarok meghátrálni, még csak fel se merül bennem, hogy el akarom őt engedni, mint a múltban. Magamhoz láncolom, megadom neki azt, amire vágyik, képes leszek rá. Miatta.

Ha jobban belegondolok leírhatatlanul sokat köszönhetek neki az elmúlt hónapokban, attól a naptól kezdve, hogy megjelent a terápián. Valamit megnyitott bennem és elkezdett a gyógyulás felé lökdösni, még ha ez jó ideig nem is látszott így. Elismerem rengeteg mindenben hasonlítok a volt szerelméhez, hiszen mindketten azokban találtuk meg a megnyugvást és a biztonságot, amikre nem is számítottunk volna. Azt is el kell ismernem, hogy sokkal erősebb volt nálam. Ő képes volt önszántából elfogadni a fiú segítségét, én pedig napokig bunkó voltam, elzártam magam mindenkitől és ahhoz, hogy egy kicsit is a közelembe kerülhessen nem volt elég néhány kedves szó vagy érintés, meg kellett értenie, meg kellett lássa bennem a kiutat és a lehetőséget, mielőtt cselekedett volna, hiszen ha nem tette, akkor csak jobban bezárkóztam előtte, mint amikor elment, nekem pedig nem szólt róla időben. Annyi mindenen mentünk keresztül együtt és külön-külön is, hogy idővel ha tényleg ezt szeretné, akkor teljesen le fogom győzni a szerelemtől való félelmem és akkor nem fogok tartani a kapcsolatunk továbblépésében. Mindent meg akarok vele osztani, szeretném, ha ő lenne mellettem minden reggel, ha szavak nélkül is megértene, azt akarom, hogy egy legyen velem, de azt is tudom, hogy ennek még nem jött el az ideje, viszont elfog, mert tenni fogok érte.

- Lottie, azért gondolhatnál azokra is, akik aludtak az úton - morogja Layla.

- Az én húgom vagy - karolja át a vállát Lou, miközben a lány felé nézve felnevet. Hát igen, ha Lottiet jellemeznem kellene, akkor azt mondanám, hogy olyan, mint én voltam régen. Vadóc, szerethető és néha idegesítő. Nem beszéltünk még valami sokat, de tudom, hogy jól kijönnénk, ha lenne rá esélyünk, viszont valamiért nem akar összejönni a csak mi ketten való beszélgetés. - Csak így tovább, tudod Layla-ra ráfér egy kis szórakozás - kacsint a húgára.

- Tomlinson, én a helyedbe befognám - néz rá dühösen az említett. - Lehet, hogy ez a te nagy napod, de attól én még simán kicsinállak - teszi hozzá. - Különben is, ki mondta, hogy nem tudok magamtól szórakozni? - vonja fel a szemöldökét. - Majd este meglátod, hogy igenis tudok - nevet fel.

- Azt hiszem ma este vigyáznom kell majd rád - jelenik meg Niall. - Semmi kedvem, hogy eltűnj nekem valami idegennel, mert akkor Paul kinyír - karolja át a vállát.

- Ugyan már bátyó, tudod, hogy akkor is képes lennék eltűnni a szemed elől ha le se vennéd rólam a szemeid - vigyorog rá. - Nem egyszer történt meg már.

- Akkor azt hiszem más módszerekhez kell futamodnom, mondjuk magamhoz bilincsellek - kacsint rá, amitől a lány arcára fintor ül ki.

Mosolyogva nézem őket. Néha még mindig kívülállónak érzem magam közöttük, de napról napra egyre inkább azt kell észrevennem, egy nagy család részese lettem, ahol nem ítélnek el, nem akarnak megváltoztatni, csak szeretnék ha én is ott lennék és nem érezném azt, hogy semmi keresnivalóm nincs közöttük. Otthon érzem magam velük és az idő elteltével már egyáltalán nem zavar az a sok hülyeség, amit nap mint nap művelnek. Nélkülük unalmasak lennének a napjaim. Tudom, hogy anyáék örülnek neki, viszont azt is látom rajtuk, hogy azzal még mindig nem békéltek meg, hogy nekik nem vagyok képes megnyílni, hogy még mindig zavar a féltésük. Megértem, hogy tudni szeretnék mi történt velem, és hogy vagyok, viszont én erről nem tudok beszélni, Harrynek is alig megy, pedig ő pontosan tudja min mentem keresztül, viszont tudom, ha nekik elmondanám, akkor már nem úgy néznének rám, már nem az a lány lennék a szemükbe, aki voltam és én ezt nem akarom. Abban bízom, ha látni fogják, hogy jól vagyok, akkor letesznek róla és inkább csak velem örülnek majd, hogy a lányuk hónapokon át tartó szenvedése végre véget ért. Így kell lennie.