2.rész-Buli

100 3 0
                                    

- Inkább a feketét . - mondta Kenz az ötödik felpróbált ruha után .
- Biztos ? Már mint a fehér se volt rossz . - nézegettem a két ruhát .
- Hát azt hittem azért hívtál mert , azt akarod , hogy én döntsem el ! - mutatott a fekete ruhára .
- Igazad van . - mondtam és bele bújtam a fekete ruhába .
Megigazítottam a sminkemet és a hajamat is . Fel vettem egy fekete massarkút ami illett a mini ruhámhoz és elővettem egy kistáskát amibe belefér a telefonom , a kulcsom és egy kis pénz taxira haza fele .
- Tudod , nem muszály menned ... már mint , nem örülök ilyen buliba mész . - nyögte ki és az arcomat fürkészte , hogy hogyan reagálok .
- Tudom . - rántottam meg a vállamat mert , nem volt kedvem veszekedni .
- Komolyan mondtam ! Ott csak isznak , meg ... tudod - nem folytatta csak elvörösödött .
- Mégis honnan tudod ?! - csattantam fel - Még sose jöttél el egy buliba se ! Vagy talán engem is ilyennek nézel ? Mert én minden buliba ott vagyok !
- Nem - suttogta és láttam rajta , hogy már bánja , hogy leakart beszélni .
- Ha ilyen bulik lennének nem mennék ! Az olyan bulikba nem szoktam ! - sértődtem meg .
Hirtelen arra lettem figyelmes , hogy szól a csengő és kirohantam a szobámból le a lépcsőn beköszöntem anyáéknak a nappaliba , mindeközben ügyet sem vetve a szobámban duzzogó ikremmel . Kimentem és beültem a legjobb barátnőm , Jenna mellé a kocsiba .
Az egész utat végig beszéltük .
Mikor megérkeztünk Jenna leparkolt én pedig becsöngettem .
- Hello Csajszik ! - nyitott ajtót Dave . Dave évekig udvarolt nekem de , mindig vissza utasítottam , most pedig sík részeg - Jenna ! Mi a helyzet ? Kev a nappaliban van ! - mondta miközben be mentünk és fejével a nappali felé biccentett . Jenna pedig már el is tünt - Szia Cassie ! Nagyon gyönyörű vagy ma este ! Szexi ez a mini szoknya !
- Ne most ! - löktem el magamtól és bementem a konyhába . Köszöntem mindenkinek aki a konyhába volt aztán jött Dave és mindenkit kiküldött azzal a szóval , hogy az egyik gyerek alszik és lehet szivatni .
- Figyelj Cica ! - mondta és egyre közelebb jött , én pedig hátrálni kezdtem - Azt hiszed hagyom , hogy szórakozz velem ! Eddig elfutottál de , belőlem nem csinálsz hülyét ! Azt hiszed megint letudsz lépni ! Miattad nem veszítek ! - mondta és a falhoz nyomott .
- Mit veszítesz ? - kérdeztem .
- Fogadást Baba ! A srácok fogadtak , hogy még a gimi vége elött lefekszel velem !
- Már vesztettél ! - mondtam és ekkor már nem tudtam hátrálni a falhoz szorított .
- Éjfélig van időm ! Addig még van 3 óránk ! - mondta és puszilgatni kezdte a nyakamat . A két kezével lefogott . Nem tudtam gondolkozni . Tennem kellett valamit . Úgy néz ki Kenzienek lesz igaza .
Egyre több csók érte a nyakamat ! És akkor elkezdett egyre feljebb haladt megállt és a szemembe nézett meg akart csókolni . Lefagytam . Amikor a szája az ajkamhoz ért hírtelen felemeltem a lábam és tökön rugtam . Összerogyott én pedig gyors kiszaladtam a konyhából . Nem tudtam volna elviselni a társaságot ezért kiszaladtam az udvarra . A hatalmas kertben elkezdtem szaladni hátra és leültem egy fa tövéhez a sötétben és elkezdtem sírni .
Nagyjából fél óráig ültem ott amikor valaki zseblámpával rám világított .
- Jól vagy ? - hallottam egy ismeretlen férfi hangot - Te mit csinálsz itt ? Nem fázol ? - kérdezte és a hátamra terítette a pulcsiját . Felnéztem .
Nem ismertem a srácot . Barna hajú , barna szemű . Kedvesen mosolygott és leült mellém .
- Jax vagyok . - mondta - És te pedig ?
- Így szoktál csajozni ? - bukott ki belőlem elég bunkón .
- Mondhatjuk ... imádom az ilyen magányos összetört szíveket - viccelődött .
- Cassie vagyok . - feleltem .
- Nos , Cassie örülök , hogy megismerhetlek , de kérlek vedd fel a pulcsit mert meg fogsz fázni ! - mutatott a hátamra terített pulcsira .
- Öhm ... nem kell köszi . - szégyeltem el magam . Annyira gáz vagyok .
- Ne próbálj lebeszélni ! Vedd fel kérlek ! Teljesen át fagytál már ebben a kisruhában . - mondta és megfogta a hideg kezemet . Jól esett meleg bőrének érintése , ezért megszorítottam a kezét , aztán felvettem a pulcsit . Kényelmes volt és meleg .
- Hogy kerülsz ebbe a buliba ? Már mint ez egy ballagási buli és ... nos nem emlékszem rád . - vallottam be .
- Én Jenna bátyja vagyok . Ismered ?
- Jenna a legjobb barátnőm ! - fura de még sose beszélt Jenna a családjáról így nem csoda , hogy nem tudtam .
- Komolyan ? Jenna sose beszél a barátairól . Bár amennyit találkozunk . - nagyott sóhalytott .
- Jenna nekem sose beszél a családotokról . - vallottam be . - Miért találkoztok ritkán ?
- Én NewYorkba járok egyetemre és nagyon ritkán jövök haza . - felelte .
- NewYorkba ? - kérdeztem mosolyogva .
- Igen . Miért ? - összeráncolta homlokát és az arcomat fürkészte.
- Most költözök NewYorkba . Oda vettek fel egyetemre . - dicsedtem .
- Komolyan ? Találkozhatnánk néha . Ha van kedved ? - ajánlotta fel , mire én elpirultam . - Úgy látom van ! - nevetett és és még vörösebb lettem .
Csendben ültünk és egyre jobban éreztem ahogy mosolyogva az arcomat figyeli .
- Mi az ? - fordultam oda kedvesen .
- Semmi . - felelte és ekkor találkozott a tekintetünk .
A két sötét szempár rabul ejtett . Elmerültem a csillogásában . Életem leghosszabb 5 másodperce volt , de sajnos a ház felül jövő sikítozás elvonta a figyelmét . Úgy éreztem ég a szemem . Fájt , hogy nem nézhettem a szemébe . Fájt , hogy elkapta a tekintetét .
- Mentőt valaki ! Gyorsan ! Jenna ! Úr isten ! Hívjatok mentőt ! - sikítoztak a háznál .
A Jenna szó hallatán megrémültem . Jax felsegített és elkezdtünk futni a ház felé . A nappaliban óriási tömeg állt , mi edig átvefekedtük magunkat rajta .
- Jenna ! - kiáltotta Jax és akkor megláttam a földön fekvő barátnőmet . Elájult . A bőre falfehér volt . - Hívtátok a mentőt ? - kérdezte hugát az ölébe véve .
- Igen . 5 perc és itt vannak ! - felelte valaki , de túl sokkos állapotban voltam ahoz , hogy tudjam ki .
Gyorsan eltelt az az öt perc , talán azért mert , túlságosan sokkos voltam .
Kiért a mentő és berakták a kocsiba Jennát .
- Nem gond ha én is megyek ? - kérdeztem Jaxet .
- Nem . - felelte és beültünk a mentőbe mi is .

Segítség híres lettem (S.M)Where stories live. Discover now