Segítség híres lettem (S.M)

1.rész-Ballagás

Leveszem a fejemről a ballagási sapkát . El sem hiszem , hogy ezt viselem . Visszagondolok az elmúlt évekre , hogy hányszor szenvedtem a dogákkal és a házikkal . Végig tekintek az öltözetemen . A ballagási poncsó vagy minek hívjam ezt a ruhát a bokámig ér , kék színe kiemeli a szememet . A sapka is ugyan ilyen kék színű . Bár milyen fura is , hiányozni fognak ezek az évek . Végig pillantok a körülöttem álló diákokon és egy apró bólintás után mindenki az égbe dobja a sapkáját . A sajátomra pillantok , rengeteg emlék köt ehez az iskolához , rengeteg év . Hiányozni fog , de el kell engednem ahoz , hogy folytathassam az életem . Lendületet veszek a karomon és én is feldobom , ekkor az érzék szerveim újra működésbe lépnek és észre veszem a tapsvihart és az újjongást . A barátaimmal egymás nyakába borulunk . Hihetetlen , hogy elvégeztük a gimnáziumot .
Ki megyek az udvarra és oda sétálok a családomhoz . Anya szeme könnyel telt meg , apáé is csillog . Henry a nyakamba ugrik .
- Most , hogy elballagtál én leszek itt az új király . - súgja , mivel Henry is az idén végezte el az általánost és ugyan ebbe az iskolába felvételizett és persze fel is vették . - Láttad , hogy Kenzie fejbe dobta az elötte álló lányt ? - kérdezte mikor már elengedett és állával a hátam mögött érkető tesónk felé biccentett .
- Nem vicces ! - mondja Kenzie mikor oda ér hozzánk és látja , hogy én és Henry a röhögőgörcstől fulladozunk .
- Mondtam , hogy gyakorolnod kéne , de te túl makacs vagy - felelem .
- Lányok ! Hagyjátok már ! Inkább álljatok össze egy képre ! Olyan büszke vagyok rátok ! - olvadozik anya . Közben apa csinál pár ezer képet .
- Szép volt csajok ! - mondja apa , amire mindketten csak elpirulunk .
- Na menjünk ! Még meg kell ezt ünnepelnünk ! - mondja anya . - Vagy már van programotok ? - kérdezi és mindenki rám pillant .
- Hát igazából este lesz egy buli ... de addig ráérek . - felelem .
- Nagyszerű ! - bólint anya és elindulunk a kocsihoz .
A város egyik legjobb éttermébe , megyünk . Út közben levetjük a ballagási ruhát , hogy az alatta lévő normális ünneplőben legyünk .
Én egy fehér testhez tapadó mini szoknyánál döntöttem , egy fehér nyakba köthető , színtén testhez tapadó csipke felsővel és feher magassarkúval .
Kenzie is hasonló fehér csipkés ruhát választott , csak az övé sokkal vissza fogottabb volt és a magassarkúja is kisebb volt .
Bementünk és leültünk egy asztalhoz aztán rendeltünk .
- Szóval ... gondolkodtunk anyátokkal ezen az egész tovább tanuláson és elkezdtük emésztgetni , hogy NewYork-ba kell költöznötök és természetesen arra is rájöttünk , hogy szoknotok kellene azt a környezetet és , hogy olyan messze lesztek töllünk ezért ... - megköszörülte a torkát és elővett a zakója zsebéből két borítékot . - Ez a tiétek . - adta a kezünkbe éy mindketten kibontottuk a sajátunkat .
Lassan téptem fel a borítékot , közben anya arcvonásait lestem . Az arca boldog és izgatott volt , de mégis egy kicsit az aggodalom is tükröződött rajta . Végre teljesen felbontottam a borítékot kicsúsztattam a benne lévő papírt és szét nyitottam . A szemeim könnyel teltek meg . Óvatosan erőt vettem magamon és elnyomtam a sírást .
- Repülőjegy NewYorkba - mondtam és Kenziere pillantottam aki csak bólogatni tudott . - Köszönjük ! - mondtuk kórusban .
- Ez még nem minden ... - folytatta apa . - Nos utána néztünk a kollégiumoknak és hát ... arra jutottunk , hogy egyébként is rossz ötlet lenne titeket szétszedni , na meg nem is igazán tartajuk , jó ötletnek azt az életmódot így hát fogadjátok szeretettel ... - megint a zakója belső zsebéve nyúlt és két kis kulcsot vett elő és a kezünkbe adta . - Természetesen a ház közös , csak nem akartuk , hogy összevesszetek a kulcson . - nevetett .
Anyára pillantottam aki most már sírt és apa vállára hajtotta a fejét . Kenzie is sírt és én is könnyeztem .
- Köszönjük ! - mondtuk mégegyszer .
- Még ne köszönjétek , ugyanis nem tudtok még mindent . - mondta apa és mindketten értetlenül néztünk rájuk .
- Fiatalok vagytok még és NewYork hatalmas , így hát Cameronnal az unokatesótokkal , fogtok együtt lakni - törölte le anya a könnyeit .
Többet nem beszéltünk ugyanis kihozta a pincér az ennivalókat és neki álltunk enni .