Délután kitakarítottam az egész házad, mostam ruhákat hajtogattam és csináltam vacsorára spagettit a többieknek. Miután mindennel kész lettem elkezdtem készülödni. Nem tudtam h hogyan készüljek, mennyire laza a hely ahova megyunk, vagy inkább puccos. Vagy fél órát gondolkoztam végül emelett a ruha mellett döntöttem:
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Túró szőke hajam, lazán a vállamra hullott és a hátamra mert éléggé hosszú. A sminkem pedig egyszerű, de mégis gyönyörű lett. Nagyon izgatott voltam már mivel 10 perc volt 6-ig mikor Kenz és Cam hazaért. Éppen a nappaliban néztem a tv-t. - Hello!- köszönt Kenzie. - Megjöttünk!- lépett be mögötte Cam. - Sziasztok!- feleltem - Csináltam spagettit, a konyha szigeten van. Ja és kitakarítottam meg kimostam pár adag ruhát... Szóval szívesen van tiszta ruhátok és vacsorátok is! Majd fél óra múlva leáll a szárítógép amibe az utolsó adag ruha van, lécci pakoljátok ki! - mondtam és puszit nyomtam az arcukra. Cameron megállt elöttem és végig nézett rajtam, majd összevonta szemöldökét és megkérdezte: - Miért öltöztél ki? Mész valahova? És engem nem hívsz? - nevetve megrántottam a vállam. - Talán. Hallgattunk egy kicsit majd a csengő törte meg a csendet. Cameronnal összenéztünk majd széles mosolyra húztam a számat. - Én nyitom ki!- mondta és az ajtóhoz szaladt. Én pedig a kanapén ülve vártam, hogy értem jöttek e. - Helo! Én Cassie-ért jöttem. Itthon van?- rögtön megismertem a hangját. - Neved van?- nézte le Cam. - Van. Bemehetek? Vagy várjam meg a kocsiba?- idegeskedett a srác. - Gyere!- engedte be Cam. - Szia! - álltam fel a kanapéról- Mindjárt össze kapom magam és mehetünk! - Király! De elötte el kell mondanom valamit... Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte Jace. - Öhmm... oké! - ez fura - Gyere a teraszon beszélhetünk! - Nos, hol is kezdjem...- motyogta miután becsukta magunk mögött a terasz ajtót. - Az elején! - vicceltem el. - Oké... nos, a nevem nem Jace és nem az vagyok akinek hiszel - mondta és lehajtotta a fejét, én pedig sokkot kaptam és akaratom ellenére is hátrálni kezdtem. - Hanem ki vagy? Bü-bü-bűnöző vagy? - dadogtam. - Jézusom! Dehogy! - mondta és ekkor le vette a napszemüveget és a baseball sapkát. Azt hittem elájulok! Nem akartam elhinni, hogy ki áll elöttem. Meg kellett dörzsölnöm a szemem, hogy elhigyjem. - Ezt nem hiszem el! Ezt tuti álmodom! Ilyen nem létezik! Te tényleg te vagy az? És miért adtad meg a számod? Én ezt nem értem. - Igen én vagyok! Én vagyok az, az igazi Shawn Mendes. Azért vagyok itt mert azt hiszem beléd szerettem.- mondta és közelebb lépett. - Shawn Mendes - néztem rá nagy szemekkel - De akkor miért mondtad, hogy a neved Jace? Miért hazudtál? Mire jó ez? És miért nem magángéppel repülsz? Vagy első osztályon? - Az egy teszt volt - nevetett, én pedig kérdőn felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy folytassa - Fogadtunk egy haverommal, hogy mennyire vagyok híres és ezért utaztam ott mert kíváncsiak voltunk, hogy felismerneke- nevetett. - De nem ismertek fel - próbáltam összerakni a képet. - Ami azt illeti többen is felismertek, csak te nem - dúrt bele a tökéletes hajába - De mindegy is. Van kedved velem vacsorázni? - küldött felém egy csábító vigyort. - Hát talán. - nevettem és bementünk, ahol Camnek és Kenznek leesett az álla mikor meglátták és még kb. 20 percig szóval tartották. Aztán egy nagyon szép étterembe mentünk el és miután ettünk haza vitt. - Látlak még? - kérdezte mielött kiszáltam volna a kocsiból. - Tudod a számom - mondtam és bementem.
