Segítség híres lettem (S.M)

6.rész-Szín az unalomnak

Már két hete itt vagyunk és egy kicsit kezdem unni.
Az első hét remek volt! Állandóan kirándultunk és várost néztünk, próbáltuk felfedezni a környéket. A sok rohanástól és kirándulástól azt kívántam már bárcsak pihennénk is egy kicsit.
A második héten pihentünk és próbáltunk beállítani magunknak egy napi rendet. Például én kerestem egy konditermet ahova edzeni járhatok. Persze ezen kívül kerestem egy jó fodrászt, egy körmöst, egy jó plázát és egy lehetőleg minnél közelebbi élelmiszer boltot. Ezenkívül megnéztem minden lehetséges tömegközlekedést és felmértem, hogy gyalog milyen messze lesz a sulim.
Most pedig már nincs dolgom és egész nap csak unatkozok. Reggelente elmegyek edzeni, aztán sétálok a parkban, de utána semmi dolgom és halálra unom magam. Főleg mivel Kenz szinte egész nap a könyvtárban van, Cam pedig talált magának egy nyári munkahelyet és egésznap dolgozik.
Na jó! Ezt abba kell hagynom! Nem unatkozhatok! Végre van egy kis szabadidőm. Kimosok egy adag ruhát. Aztán megnézek egy jó filmet és felrakok egy arc maszkot. Na meg csinálhatnék valami jó kaját délután, hogy este legyen vacsi mikor a többiek haza érnek.
Elindultam felfele a szobámba, hogy lehozzam a szennyest. Fura, de mióta itt vagyunk még semmit sem mostunk ki. Összeszedtem mindhármunk szobájából a szennyest és a földszintem lévő, konyhából nyíló mosószobába vittem a két és félheti szennyesünket. Mondanom sem kell, hogy nem egy mosás lesz. Letettem a kupacot a földre és leültem mellé törökülésbe, hogy szétváligassam a szineseket, a feketéket, a fehéreket, na meg a finom darabokat. Közben mindegyiknek a zsebébe belenyúltam, nehogy legyen benne zsebkendő vagy valami.
Már majdnem kész voltam, amikor ahoz a ruhámhoz értem, amiben az idejövetel napján voltam. Belenyúltam a pulóver zsebébe és egy kis papírt találtam. Alaposan megnéztem mi lehet az. Egy névjegykártya volt, név nélkül. Rajta egy telefonszám és egy email cím. Gondolkodni kezdtem ki lehet az, majd eszembe jutott a napszemcsis, baseball sapkás srác a gépről. Elővettem a telefonom és bepötyögtem a számot, aztán hívni kezdtem.
Már pont kiakartam nyomni, mikor végre felvette.
- Hallo!- szólt bele.
- Szia. Öhm... Cassie vagyok.- motyogtam.
- Szia! Azt hittem sose hívsz fel! Hogy vagy? Még NewYorkba vagy? - a hangja vidám volt amitől megnyugodtan.
- Igen- feleltem.
- Az király! Mit csinálsz?- kérdezte.
- Ki mosom a ruhákat unalmamban.
- Unatkozol?- kérdezte és hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Hát most igen.... unalmas NewYork, főleg, mivel semmi dolgom és mindenki itthon hagyott.
- Mindenki? Nem az ikreddel laksz?
- De meg Cameronnal.
- Cameron? Az ki? A pasid?- kérdezte aggódva amin nevetnem kellett. - Hé! Mi olyan vicces?- kérdezte teljes komolysággal.
- Cam az unokatesóm.- nevettem, ő pedig kifújta a levegőt.
- Oké és mit csinálnak, hogy otthon hagytak téged egyedül?
- Cam dolgozik. Kenz meg a könyvtárban dekkol egésznap.
- Nem félsz egyedül? Bármikor előjöhet a mumus, hogy megegyen! Én a helyedben vigyáznék!- ijesztgetett.
- Majd észben tartom.- nevettem.
- Figyelj! 4ig dolgozom, utána nem csinálok semmit és az elég unalmas. Mi lenne ha találkoznánk? Mondjuk elmehetnék hozzád vagy fordítva. Vagy van egy jó kis étterem. Ha gondolod foglalok asztalt.- a hangja izgatott volt és válaszra várt.
- Hát nem is tudom. Sokkal jobban szeretek takarítani mint vacsorázni. Na meg sokkal csábítóbb a mumus mint egy pasi akit nem is igazán ismerek és kitudja, lehet, hogy bérgyilkos vagy!- nevettem.
- Oké akkor add meg a címed és 6ra érted megyek!
- Rendben.- feleltem és megadtam a címet. Aztán elköszöntünk és én folytattam a mosást.