Most nem arról a "körül vesznek az emberek,mégid magányos vagyok" érzésről beszélek. Arról a magányról,ami tényleg létezik és felemészt. Éreztétek már ugy,hogy nincs az a lélek ezen a világon,aki megérthetné,hogy mit miért tesztek? Mert én pont ezt érzem már jó hosszú ideje. A barátnőm,aki a legjobb volt,mára eltünt az életemből,a többi maradék van,de sajnos nem vagyok számukra létfontosságu.Hogyan juthat egy fiatal lány odáig,hogy senki nem veszi őt körül. És bár hálásnak kéne lennem,elvégre a családom egészséges,bejutottam az orvosira és az év is kisebb-nagyobb gondokkal is,de lement,mégis hiányoznak azo a napok amik kitünnek a többi küzül... Sőt,hiányoznak az emberek,akik kiszineznék a napjaimat. Néha elégedett vagyok,azzal, aki lettem de van,hogy gyűlölöm azt aki vagyok. Miért nem tudok lazább,közvetlenebb,viccesebb lenni. Annyira szeretnék,de itt is látszik,hogy igaz a mondás: az ember nem tud gyökeresen megváltozni.
Nincs kivel ünnepelnem az újévet... S.Z.Á.N.A.L.M.A.S.
Mégis szeretném megváltoztatni a gondolatmenetem.Inkább legyek a családommal,minthogy hamis barátokkal vegyem körbe magam,csak hogy megfeleljek az emberek elvárásainak. Még én panaszkodom,mikor valaki az életét is oda adná azért,hogy a családjával ünnepelhessen. Köszönöm azokat az embereket,akik végig kisérték ezt az évet és segitettek mikor szükségem volt a segitségre.
Csak annyit tudok mondani,hogy legyünk már hálásak egy kicsit azért,amink van és ne elégedetlenkedjünk folyton,mert az rendkivül mérgező az életkedvnek és a körülötted lévők számára is. Irjátok meg,milyen volt a karácsony,milyen lesz az új év és milyen élményekkel búcsuztatjátok a 2017es évet. Kiváncsian várom válaszotokat.
