Együtt

Itt bent!

Futok, csak futok. Nem hagyhatom abba...

Nem hagyhatjuk abba...

Már régóta futunk...

Nehéz önmagamnak lenni...

Önmagunknak...

Félünk...

Miért kell ezt tennünk...

MIÉRT!?

Mert én nem szeretném...

Őse szeretné...

Mi sem...

Gyenge...

De én is...

Nem tudok mit tenni és Ősem...

Mert fáj...

Neki is de Ő nem mondja meg, mert fél...

Én is félek...

Félünk...

Egyre jobban félünk...

Nem mehetünk el...

Nem lehetünk szabadok...

Most ide vagyok zárva...

Ide...

Itt nem öregszünk...

Itt csak mindenki van...

Van...

És van...

És fut...

Csak fut...

És még mindig fut...

Mindig is futni fog...

Lassú...

Unalmas...

És egyhangú a világ...

....

Itt...

...

...Bent

Egyszer valaki sirt...

Meghallotta...

Ő...

Ő hallotta meg...

És oda ment...

De MIÉRT...

Csak sirt...

És Ő...

Az a valaki nem sirt többé...

SOHA többé...

NEKI...

Ő neki...

Nincsen orra...

Hosszú a haja...

És belelóg a szemébe...

A szája fülig érő...

A nem létezőfüléig...

Ő...

Mármint...

A társam...

A Szövetségesem...

Aki megért...

Itt bent...

Futunk...

Ha nem futunk...

Ő előle futunk...

De Ő utolér...

És akkor nem futok tovább...

Nem futunk tovább...

Van valaki aki megért...

A társam...

Egy...

Barát...