Együtt

A Küldetés

 Eléggé nyomasztó estém volt nem. Nem tudtam aludni. Egész este Louis-t néztem ahogy alszik. Elég beteg mi? De ez még nem minden. Tegnap este megtudtuk a Küldetésünket! Nem aludhattunk a többiekkel ezért egy luxuscellában kellet töltenünk az éjszakát ami bevallom 11 év padló után igazi megváltás volt de mégis olyan kényelmetlenül éreztem magam hogy akikkel felnőttem emberek mégsem aludhatnak ilyen pihe-puha ágyban szóval nem aludtam sokat! De most térjünk is rá a küldetésre. Mint már mondtam tegnap este megtudtuk a Küldetésünket! Bekopogott az ajtón Ő!

Ő: Jól aludtatok? - kérdezte Ő mi meg persze rettegtünk tőle és udvariasságból azt feleltük hogy igen pedig egyikőnk sem aludt jól egyáltalán.

Louis: Miért hívott ide minket?

Ő: A Küldetés miatt! -mondta komoran Ő - Nézzetek körbe! Tetszik ez nektek? Kopár sivatag amerre a szem ellát!

Tyson: Őőő, Ja!

Ő: Ez nem volt mindig így! Régen olyan tizenhárom-tizennégy évvel ezelőtt itt mindent fák borítottak, emberek sétáltak és játszottak! De elkezdődött A háború! - Ő sírva fakadt nem bírta tovább. Rémes látvány volt egy ötven-hatvan éves karakán kiállású férfit sírva látni! De hamar összeszedte magát. - Tudjátok ott vesztettem két fiam akik nagyon hasonlítottak rátok! Na szóval hol is tartottunk?

Louis: A Küldetésünknél!

Ő: Ja, köszönöm! Akkor a Küldetésetek az hogy éljétek túl a sivatagot és hozzátok el nekem az életkövet!

Louis: Csak, csak ennyi? Most komolyan jobbat nem sikerült kitalálni?

Tyson: Louis!

Louis: Az átkozott türelmes nyugodt képedet azt Tyson azt!

Ő: Ez neked kevés? Az a kő bárhol lehet és bárhogy nézhet ki!

Tyson: És honnan tudja hogy mi megtaláljuk?

Ő: Sehonnan!

Honnan fogjuk tudni hogy az a kő amit hozunk az az Élet köve? És mi van ha nem jót hozunk "haza"? Hol keressük? És merre induljunk? Ilyen és ehhez hasonló kérdések merültek fel Tysonban és Louisban!