Emlékezz!

302 13 0
                                    

Gépek csipogása. Halk beszélgetés. Elgémberedett végtagok. Megmagyarázhatatlan üresség.

Erre ébredtem fel. Ezek a hangok és érzések fogadtak, amikor magamhoz tértem. Megpróbáltam kinyitni a szemem, és miután a szemhéjam engedelmeskedett, fáradtan néztem körbe.

Egy kórházi szobában voltam, minden csupa fehérség. A kétágyas szobában egyedül én feküdtem. Óvatos szorítást éreztem a karomon, mire odanéztem.

Kaia ült mellettem, a szüleim mögötte álltak és ott voltak a srácok is. Értetlenül meredtem magam elé.

- Mi történt? Miért vagyok kórházban?

- Agyrázkódásod volt - lépett előrébb apa.

- A fejedre esett a függönykarnis... - hallottam egy vékony hangot a fiúk közül. Kíváncsian odanéztem és észrevettem a szőke lányt, aki BTS-es sapkáját szorongatva nézett rám.

- Azt értem, de...te ki vagy? - lepődtem meg.

- Maja.

- Maja?

- Igen - bólintott.

- Ismerlek?

- A liftben futottunk össze először, amikor Jungkookkal voltál. Aztán segítettél megkeresni a szobámat - próbálta elmagyarázni.

- Liftben? Milyen liftben? És mikor? Jungkookkal? Mit csináltam én Jungkookkal a liftben? - néztem rájuk értetlenül.

- Nem emlékszel? - kerekedett el Jk szeme.

- Nem. Mire kéne emlékeznem? - ráncoltam a homlokom.

- Arra emlékszel, hogy eljöttünk Pestre? - nézett rám Kaia.

- Igen, a koncert miatt. Aztán végre találkoztunk - bólintottam a fiúkra nézve.

- És ami utána volt? - kérdezett anya.

- Arra nem. Az...eléggé homályos - sütöttem le a szemem. - Miért? Történt valami, amire emlékeznem kéne?

- Hát... - kezdte Jimin, de Kook a szavába vágott.

- Nem.

Jimin meglepődve nézett a maknae-ra, aztán a karjánál fogva kihúzta a folyósóra. Valamin nagyon vitatkoztak. Nem értettem, miről lehet szó.

- Kaia megkeresnéd az orvost? Beszélni szeretnék vele - szorította meg anya a barátnőm vállát. Kaia bólintott, és sietve elhagyta a szobát. A srácok csak álltak egy helyben, amíg Jimin és Jungkook vissza nem jöttek.

- Khmm - köszörülte meg a torkát Jungkook. - Beszélhetnék Holyval? Négyszemközt - nézett körbe. A szüleim összenéztek, majd egyszerre bólintottak. Anyu megszorította a karom, aztán a többieket terelgetve maguk előtt kisétáltak a szobából. Kérdőn néztem Kookra, aki leült a székre. Rossz érzés volt, hogy nem emlékszem semmire, pedig elvileg kéne.

- Nos... - kezdte. - Ahogy látom, nem sokra emlékszel az elmúlt három napból.

- Hát, tényleg homályos - bólintottam.

- Arra gondoltam, elmondom, hogy kábé mi történt. Igazából nem történt semmi olyan, ami....ööö...fontos lenne...khm - dadogott.

- Biztos vagy benne? - néztem rá gyanakodva. Gyanúsan nem nézett rám. Tuti, hogy történt valami.

- Persze. Szóval, a koncert után.... - kezdte és elmondott mindent. A hotelt, a cserét, amikor Kaia átment Taehoz, a városnézést, hogy Nam beteg lett, meg azt is, hogy elmentem vele vásárolni.

Possibility - Lehetőség /BTS FF HUN/ ( Azon a nyáron 2. ) ✓Onde histórias criam vida. Descubra agora