Wolfstar

3. rész

Nagyon kellemetlenül érezte magát, és megfogadta, hogy most pár napig kerülni fogja a fiút, csak amíg mindketten lerendezik magukban a történteket.

Remus valóban betartotta a fogadalmát és nem kereste Sirius társaságát. Azonban úgy tűnt, mintha a másik fiú is kerülné őt. Nem igazán kezdeményezett egyikük sem beszélgetést a másikkal, csak akkor beszéltek egymással, ha muszáj volt, azt meg végképp kerülték, hogy négyszemközt kelljen időt eltölteniük. Ha valahol csak ketten maradtak, Siriusnak hirtelen halaszthatalan dolga akadt a parkban, Remusnak pedig a könyvtárba kellett elsietnie, hogy befejezzen egy házidolgozatot. Ez az állapot kitartott egészen a téli szünidő kezdetéig.

A téli szünet első reggelén Sirius korán felébredt, még sötét volt. Ránézett az órájára: 5:22. Ezután csak feküdt pár percig csukott szemmel, majd erőt vett magán és felült. Széthúzta a baldachint, és körbenézett a szobában; Ágas és Féregfark ágya üresen tátongott, hiszen ők már tegnap este hazautaztak, Holdsáp ágyát azonban még takarta vörös baldachinja. Sirius még nem igazán volt éhes, úgy döntött, felöltözik, majd sétál egyet a tó körül.
Próbált minél kevesebb zajt csapni, mivel tudta, Remus leharapná a fejét, ha ilyen korán felébresztené.
- Mire visszaérek, Remus is biztos felébred, és akkor mehetünk együtt reggelizni-gondolta, miközben felvette a pólját. Gyorsan felöltözött, majd lement a lépcsőn a klubhelyiségbe, kimászott a portrélyukon és a park felé vette az irányt. Amint kilépett a tölgyfaajtón, vett egy nagy levegőt. Imádta, amikor a friss levegő átjárta a tüdejét, nem hiába volt a park -a titkos jártok mellett- a kedvenc helye az egész kastélyban. Ezután a tó felé indult el sebes léptekkel. Megállt egy pad mellett, leseperte róla havat majd leült. Sokáig csak szórakozottan nézte a víz felszínén játszadozó lényeket, közben gondolataiba merült. Az utóbbi pár nap eseményein töprengettek. Ez már jó ideje így ment, szinte naponta pörgette le maga előtt az elmúlt időszak történéseit, újra és újra átgondolva az egészet. Nem értett semmit. Nem értette Remust, nem értette a kettőjük közt kialakult konfliktust, de volt valami, amit még ezeknél is kevésbé értett. Saját magát.
Sokáig ült még így a tó partján, fák ágai közt lassan megjelentek a nap sugarai is. Maga sem tudta, mennyi időtt töltött ott, de abban biztos volt, hogy már jó ideje ott lehet. Úgy gondolta, Remus már biztosan felébredt, azonban tévedett. A hálóhelyiségbe érve csalódottan tapasztalta, hogy barátja ágyát még mindig eltakarja a vörös baldachin.
- Remus?-suttogta reménykedve-ébren vagy már?
Semmi válasz.
Már nagyon korgott a gyomra az éhségtől, így úgy döntött, lemegy reggelizni, legfeljebb majd Remus később csatlakozik. Sajnos ismét csalódnia kellett, a fiú majd' egy óra múlva sem jelent meg az Nagyteremben. A klubhelyiségbe visszaérve lekuporodott a kandalló elé, az ölébe vette a seprűjét és tisztogatni kezdte azt, várva, hogy a másik fiú végre felébredjen. Lassan eltelt fél óra, aztán egy, aztán még egy. Már majdnem dél körül járt az idő, amikor Sirius úgy gondolta, ideje lenne felébreszteni barátját.
- Remus, ideje felkelni, halálra unom magam nélküled!-kiáltotta el magát a hálóban. Miután nem érkezett semmilyen válasz, ismét próbálkozott.
- Remus, kelj fel!
Semmi válasz.
- Remus?
Semmi.
Sirius nem értette, miért nem válaszol. Közelebb lépett az ágyhoz, majd egy gyors mozdulattal elhúzta a baldachin. Megdöbbenve tapasztalta, hogy Holdsáp ágyát megvetve, teljesen üresen talált. Hirtelen aggodalom lett rajta úrrá. Hova lett a barátja? Vajon mikor kelt fel? Miért nem szólt neki? Leszaladt a lépcsőn, kiviharzott a portrélyukon, majd elindult Remus kedvenc helye, a könyvtár felé. Végigjárta az összes polcot, azonban sehol sem találta a fiút. A könyvtárból kilépve hirtelen beleütközött valakibe, és az ütközéstől hátra esett. Amikor elnézett, egy nyurga, fekete és zsíros hajú alak tornyusult felé.
-Pipogyusz-sziszegte ingerülten a fogai közt.
- Én is örülök a találkozásnak, Black!
Eközben Sirius felállt, és tovább akart indulni, hogy megkeresse Holdsápot, azonban Piton útját állta.
- Engedj már el, te seggfej, dolgom van!
- Lám csak, hova ez a nagy sietség Black? Talán keresek valakit?
- Semmi közöd hozzá. Engedj már ki végre!
- Talán nem találod a könyvmoly barátod? Szegény kicsi Black, az okos, erős barátai nélkül senkinek érzi magát?
- Igen, éppenséggel őt keresem, ha tudni akarod. Esetleg láttad valahol, Pipogyusz?
Piton nem válaszolt semmit, csak hamis mosolyra húzódott a szája. Siriust ezt nagyon feldühítette és egy hirtelen mozdulattal a falnak nyomta ellenségét.
- Válaszolj már, seggarc! Láttad valahol Remust?
- Lassan a testtel Black! Nem, éppenséggel nem láttam. De várj, mintha rémlene valami a mai nappak kapcsolatban -tettetett gondolkodást Piton. -Ó, tényleg. Ha jól tudom, ma épp telihold van-mondta, majd egy fölényes vigyor jelent meg az arcán.
Sirius a hirtelen felismeréstől köpni-nyelni nem tudott. Pipogyusznak igaza volt, tényleg telihold volt az nap. Hogyan felejthette el? Hogy lehet ilyen borzasztó barát? Még azon is elfelejtett gondolkodni, hogy Piton vajon honnan tud erről a dologról, csak nagy erővel félrelökte őt az útból, majd futva elindult a Szellemszálláshoz vezető út felé.