Wolfstar

2. rész

Teltek-múltak a napok, a hetek, és Sirius próbálta minél jobban magába folytani a Remusszal kapcsolatos gondolatait, érzéseit, vágyait. Ez ment is neki, egészen december közepéig. Ekkora történt, hogy a házvezető, McGalagony professzor kiosztatta a lapokat, amelyekre azolnak kellett felírniuk a nevüket, akik a Roxfortban szándékozták tölteni a téli szünetet.
- Ugye ti is itt maradtok a szünetre? - kérdezte reménykedve Sirius.
- Én hazautazom, a szüleimhez. Miért, te maradsz?- válszolta Peter.
- Igen. Tudjátok, hogy otthon nem igazán rózsás a helyzet. James? -kérdezte Sirius.
- Igazából én Lilyéknél leszek. Bocs, haver -húzta félre James a száját.
- Semmi gond. Nem tudjátok, hol van Remus? Megkérdezném őt is.
- A könyvtárban van, tanul. Milyen meglepő...-forgatta szemeit James.
- Köszönöm, megyek, és megkersem.
A könyvtárba belépve rögtön meglátta a barna hajú, könyv fölé görnyedő nyurga alakot, akit keresett. Odament hozzá, majd rátette a vállára a kezét, hogy magára vonja a figyelmét. A fiú erre összerezzent, és ijedten nézett föl rá.
- Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni - kért bocsánatot.
- Semmi baj. Miben segíthetek?
- Remus, te vagy az utolsó reményem. Minden barátom hazautazik a szünetre, és tudod, hogy nálunk milyen otthon a helyzet, én így a karácsonyt az iskolában töltöm. Kérlek mondd, hogy te is maradsz maradsz! -kérlelte Sirus.
- Két napot a szünet elején nekem is az iskolában kell tölteni.
- Hogyhogy kell?-kérdezte Sirius meglepetten.
- Holdtölte - válaszolta elpirulva.
Sirius tudta, hogy a bártjának ez az egész vérfarkas dolog nagyon kellemetlen, mégsem értette, hogy a barátai előtt miért ilyen szégenylős még mindig emiatt. Már több mint öt és fél éve tudnak róla, és azóta minden egyes holdtölténél mellette voltak, még az animágiát is elsajátították barátjuk miatt.
- Tényleg, el is felejtettem. És a szünet többi részében hol leszel?
- Otthon. Már megígértem a szüleimnek, hogy hazamegyek. Nagyon sajnálom, ha hamarabb tudtam volna, hogy te egyedül maradsz, én is maradtam volna.
- Semmi baj, elleszek egyedül is - válaszolta Sirius mosolyogva, majd elhagyta a könyvtátat. Azonban Remus sokkal régebb óta ismerte ahhoz, hogy bevegye ezt a műmosolyt. Tudta, hogy nagyon bántja, hogy egyik barátja sem marad vele itt. Sokáig töprengett, mitévő legyen. Végül arra jutott, hogy elhívja a fiút magukhoz, töltse vele és a családjával az ünnepeket. Befejezte a tanulást, majd a Griffendél-torony felé vette az irányt, hogy megossza Siriusszal az ötletét. A portrélyukon belépve azonban csak Lilyt, Petert és Jamest találta, Sirius nem volt sehol.
- Sziasztok. Nem tudjátok, hogy merre van Sirius? - kérdezte a többiektől.
- Felment a hálóterembe, azt mondta, nagyon fáradt -válaszolt James.
- Köszi, akkor megnézem ott.
A helyiségbe belépve rögtön látta, hogy Sirius ágyát eltakarja a baldachin, azonban biztos volt benne, hogy a fiú nem alszik.
Odaállt az ágy elé, megszólalt:
- Hahó, Tappmancs, ugye még nem alszol?
Siriust -maga sem értette miért- hirtelen boldogság öntötte el, amikor meghallotta a rekedtes, de ugyankkor lágy hangot. Elhúzta a baldachint, majd leült az ágy szélére.
- Nem, ahogy láthatod, még ébren vagyok -válaszolta.
- Ennek nagyon örülük. Figyelj, gondolkoztam egy kicsit a könyvtárban a karácsonyi szünettel kapcsolatban, és eszmbe jutott valami. Esetleg nem lenne kedved eljönni hozzánk, hogy velem és a családommal töltsd az ünnepeket?
- Ez biztos nagy teher lenne számotokra, Remus. Nem akarok zavarni.
- Dehogy zavarnál. Anya úgyis mindig azzal nyaggat, hogy mikor mutatom már be neki a barátaimat. Nagyon örülnék, ha jönnél.
- Tényleg nem akarok zavarni.
- Hagyd már abba a hülyeségeid. Kérlek, gyere el hozzánk. A kedvemért -tette hozzá egy ultracuki mosoly kíséretében.
Sirius nagyon boldog volt, hogy nem kell egyedül mardnia az iskolában a szünet alatt, de a legnagyobb örömet mégis az okozta neki, hogy a karácsonyt együtt töltheti a számára legfontosabb személlyel. Az örömtől vezérelve hirtelen felállt, közelebb lépett Remushoz,gondolkodás nélkül magához húzta és adott neki egy szájrapuszit. Remus szemei ekkor elkerekedtek, és meglepetten nézett barátjára, de nem szólt egy szót sem.
Amikor Siriusnak eljutott a tudatáig, hogy mit is tett az előbb, hirtelen elpirult, és elkapta a tenintetét.
- Ne haragudj, nem tudom, mi ütött belém. Szerintem lefekszem. Jó éjt -motyogta maga elé, majd visszaindult az ágyához.
- Igen, ez egy jó ötlet. Jó éjt -válaszolta Remus zavartan, majd ő is elindult lefeküdni. Ezután még mindketten sokáig gondolkoztak, mielőtt elaludtak volna. Mindkettejük gondolatai az előző esemény körül forogtak. Sirius nagyon szégyellte magát, nem értette, miért csinálta.
- De annyira jó érzés volt-gondolta magában. - Sirius, gondolkozz már, ő a legjobb barátod. Ráadásul biztos, hogy ő nem táplál feléd ilyen típusú érzéseket -szólalt meg egy hang a fejében. Sirius igazat adott a hagnak, és próbálta kiverni az egészet a fejéből, azonban az esze továbbra is csak Remuson járt.
Remus sem értette, mi történt köztük akkor. De a legfurább az volt az egészben, hogy annak ellenére, hogy nagyon meglepte a dolog, jól esett neki. Benne is elkezdett derengeni, hogy talán többet érez a fiú iránt puszta barátságnál, de tudta, hogy ezt semmiképp nem fogja kimutatni neki. Elég jól ismerte már Siriust, ilyen téren is. Tudta, hogy a barátja világ életében hatalmas nőcsábász volt, ráadásul a legtöbb lánnyal csak szórakozott. Neki pedig ez nem hiányzott. Nagyon kellemetlenül érezte magát, és megfogadta, hogy most pár napig kerülni fogja a fiút, csak amíg mindketten lerendezik magukban a történteket.