Wolfstar

4.rész

Még azon is elfelejtett gondolkodni, hogy Piton vajon honnan tud erről a dologról, csak nagy erővel félrelökte őt az útból, majd futva elindult a Szellemszálláshoz vezető út felé

Sirius szemszöge:

Nem is emlékezett rá, hogyan jutott ki az udvarra. Szinte öntudalanul rohant odáig, végül szúró oldala zökkentette ki ebből az állapotból. Egy pillanatra megállt, felszisszenve az oldalához kapott, majd a fájdalommal nem törődve folytatta útját, azonban a Fúriafűznél kénytelen volt megállni. A fa ágaival hadonászva tartotta távol a kéretlen látogatókat a Szellemszáláshoz vezető titkos alagút bejáratától. Mivel Peter már hazautozott, így Siriusnak egyedül kellett hatástalanítania a fát, ez azonban nehezebnek bizonyult, mint gondolta.

Az alagútba érve ismerős szag csapta meg a fiú orrát: a szűk teret dohos levegő járta át. A járat alján gyökerek keresztezték egymást minden irányból, ezért egy ember számára szinte lehetetlenség lett volna átjutni rajta. A gyökerek mellet a hely, valamint a fény hiánya is nagy akadályt jelentett volna, azonban egy állat könnyű szerrel közlekedhetett benne, így Sirius az átjáró bejáratánál egy csapzott, fekete kutya alakját vette fel.

Alig haladt pár métert, amikor meghallotta a fájdalmas kiáltásokat, amelyek előre haladva egyre hangosabbá váltak. A hangok alapján nem tudta behatárolni, milyen messze van még az alagút kijárata, hiszen kutyaként sokkal jobbak voltak az érzékszervei, így a füle is érzékenyebb volt a különböző hangokra. Körülbelül 10 percnyi eszeveszett rohanás után a talaj végre emelkedni kezdett, és lassan megjelentek az első fénysugarak is, melyek az átjárót fedő csapóajtó deszkái között szűrődtek át.

A kijárathoz közeledve kiáltások abbamaradtak, és időközben halk nyögdécseléssé alakultak át.
A házba belépve ezek alapján találta meg Remust. A fiú egy kopott ágyban forgolódott, a homlokán verejtékcseppek csillogtak. Úgy tűnt, már túl van az átalakuláson, de nincs magánál. Sirius úgy ítélte meg, hogy barátja már ártalmatlan, ezért újra emberi formát öltött, és az ágyhoz rohant. Letérdepelt a poros padlóra, majd halkan elkezdte szólongatni a másik fiút.

- Semmi baj, Remus, itt vagyok-suttogta.-Nem lesz semmi baj.

Úgy tűnt, mintha barátja hallaná, amit mond, hiszen abbahagyta a forgolódást, és a légzése is egyre egyenletesebbé vált. Egy kis idő elteltével a fiú szeme kinyílt, és fejét lassan oldalra fordította, megpillantva Siriust. Az arcán egy apró mosoly és a megkönnyebülés suhant át, azonban ezt szinte rögtön átvette a bűnbánó arckifejezés.

-Szia. Örülök, hogy itt vagy-mondta Remus rekedt, elfúló hangon.

- Szia. Ne haragudj, akkora barom vagyok! Teljesen elfeledkeztem a holdtöltéről. Amint feleszméltem, rohantam hozzád, ahogy csak tudtam-zihálta idegesen a másik fiú.

- Semmi baj, Sirius, nyugodj meg, kérlek-próbálta csitítani.-Az is sokat jelent, hogy most itt vagy mellettem.

-Nem, Remus, borzasztó barát vagyok, nem is értem, miért állsz még egyáltalán szóba velem. El sem tudom mondani, mennyire szégyellem magam, hatalmas seggfej vagyok.

- Tényleg nem haragszom rád, hidd már el!-Remus megfogta barátja kezét, és egy apró puszit lehelt rá, remélve, hogy ezzel meg tudja nyugtatni őt.-Már itt vagy, nekem csak ez fontos.

Úgy tűnt, sikerült, hiszen Sirius erre a gesztusra elmosolyodott, de továbbra sem engedte el a kezét.

- Aludj egy kicsit, jót fog tenni, én addig itt maradok melletted!-mondta neki bársonyos hangon.

Remus örült, hogy ennyivel sikerült letudniuk ezt a beszélgetést. Nagyon kimerült és gyenge volt, így arra sem volt ereje, hogy tiltakozzon az ötlet ellen, szinte azonnal elnyomta az álom.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! Meghoztam a következő részt is, igaz, rövidebbre sikerült, mint terveztem. Remélem, ennek ellenére elnyeri a tetszéseteket. Sajnálom, hogy az utóbbi időben elhanyagoltam a történetet, de nem igazán volt rá időm, azonban végre itt a nyár, úgyhogy mostantól sokkal gyakrabban fognak érkezni a részek! 😊