Nala Rose:
Bevágtam a kocsi ajtaját, dühös voltam. Jai mellettem az anyósülésen gyors lélegzetek között, megszólalt:
-Egyszer igazán hagyhatnád, hogy szétverjen annak a...
-Fogd be Jaidon! -szakítottam félbe.
Aggódás és düh volt egyszerre a tekintetében ,ahogy rámnézett.
Figyelembe sem véve beindítottam a kocsit és elindultam.
Egy szót sem szóltunk egymáshoz, egészen addig ,amíg Jai fogta magát ,átnyúlt a karom felett és elrántotta a kormányt.
-Jai!-sikítottam fel. Elvesztettem az uralmat a kocsi felett, ráadásul Jai sem egedte el a kormányt. A kocsi felvágódott a járdára ,hirtelen rátapostam a fékre, mielőtt valami nagy baj történt volna. Egy pillanatra mindketten csak magunk elé bámultunk, majd feléfordultam, várva a magyarázatát.
-Majdnem neki mentél annak az állatnak.-mondta.
-Milyen állatnak?-értetlenkedtem.
-Hát az előbb az úton ,ott volt, nem vetted észre...
Időbe tellett még összeállt a kép. Ahogy rám nézett, üres és sötét tekintettel, semmi érzelem nem volt benne csak egy kis maradék harag Adam felé.
-Mennyi drogot vettél be?-kérdeztem végül.
Hosszú percekig tanulmányozta az arcom ,de nem szólt semmit, csak meredt rám... A gyomrom összeszorult, fogalmam sem volt mit láthat bennem éppen, valami ellenséget, szörnyet vagy éppen valami megnyugtatót.
Mélylevegőt vettem, összeszedtem magam és újra a gázra léptem, lassan indultam el hazafelé. Charlie az egyik barátjánál aludt szerencsénkre, így emiatt még nem kellett aggódnom.
Bekanyarodtam a Blanchart ház elé.
-Gyere, fogd meg a kezem úgy szálj ki!-modtam nyugodt hangon. Úgy is tett, de már nem bírt megállni a lábán, így jobban belé kellett karolnom, minden erőmet bevetve lábra emeltem és bebotorkáltunk a házba.
...
Nem tudtam aludni, éjjel kettőkor rohantam vizes borogatásért, hogy csökkentsem Jai lázát. Teljesen kiverte a víz ,egyszerre volt melege és fázott. Mindennél jobban sajnáltam ,segíteni szerettem volna rajta, de nem tehettem többet, ugyanakkor dühös voltam, mérhetetlenül. Legszívesebben felráztam volna, az arcába ordítottam volna ,hogy szedje össze magát, miközben tudtam ,hogy ez az összeszedett állapota, az álarc amit minden nap felvesz, de előttem már nem képes hordani. Nem kényszeríthetem ,hogy játsza meg magát a saját barátnője előtt.
Csak ültem felette, fejéhez jéghideg, nedves törölközőt szorítva, és néztem ,ahogy szenved, csak ennyit tehettem...
Író:
Nala csak figyelte a fiú fel-le mozgó mellkasát, miközben eszébe jutottak a régi ,gondtalan ,boldog séták, beszélgetések, játékok... Amikor csak ők ketten voltak a szerelem és boldogság társaságában.
Emlékszik, mikor a fiú megkapta a jogosítványát, az első útjuk a város másik végében lévő eldugott tengerpartra vitte őket. Ez volt az első nap ,amikor Nala meglógott az iskolából, hogy Jai-el lehessen.
A kocsi hátsó ülésén egy pizza várta, hogy odaérjenek.
Nala azonnal kiugrott ,amint Jai lelassított a homokos part előtt. Futott a víz felé, útközben pedig lerúgdosta magáról a cípőjét, letépte felsőjét ,majd kibújt szoknyájából és a vízbe vetette volna magát.
