Nem csak barátok

02.

Jól van már!-kiáltottam rá Danre, aki az ágyam szélén ült és engem csikizett, miközben én majdnem megfulladtam.Egy fehér póló volt rajta fekete farmerrel, míg én egy fekete halálfejes hosszú pólót, és egy szürke pamutsortot viseltem .  Úgy tűnik máshogy értelmeztük azt, hogy holnap találkozunk.Mert én úgy gondoltam, hogy majd a reptéren, NEM HAJNAL NÉGYKOR A SZOBÁMBAN! Folyamatosan csikizett, mire én nagy nehezen lefogtam a kezét, felültem, és szorosan megöleltem, amit viszonzott is, mire beletemettem a fejem a vállába és mélyen beszívtam az illatát. Már egy ideje ültünk ott amikor anyu kiáltását hallottam .

-Tara! Le fogjátok késni a gépet!

- Basszus! Mennyi az idő?-Néztem a legjobb barátomra.

-Háromnegyed öt. Miért nem tudtál időben felkelni?-szidott le, de láttam, hogy a szeme sarkában összefutnak a nevetőráncok.-Na gyere.- húzott fel az ágyról. Gyorsan bementem a fürdőszobába és elkezdtem készülődni. A szokásos fekete farmersort fekete Ramones-es ujjatlan felsővel, piros-fekete kockás ing és egy millió karszalag és karkötő, amiket a hiedelemmel ellentétben nem azért hordok , mer olyan marha "menő" hanem mert fontos emlékeket őriznek, nekem fontos emberektől kaptam, olyan helyekről van ahol olyanokkal voltam akiket szeretek stb.... Fekete szemceruza meg szempillaspirál és a hajam kivasalása után a hatalmas bőröndömmel együtt, szegecselt táskámmal a kezemben, lerobogtam a lépcsőn Dannel a nyomomban.

10 perc múlva már a kapuban álltunk, és éppen anyámtól búcsúztam el, majd beszálltunk a ránk váró taxiba, és elindultunk a reptér felé. A többiek már majdnem mind ott voltak, már csak arra a bizonyos csajra vártunk, akit Daniel hívott meg , kb. 3 perc múlva fel is bukkant.

- Sziasztok!- Lépett oda hozzánk a szőke hajú lány, majd Danielhez lépett, megölelte majd egy gyors csókot nyomott a szájára. - Kate Black vagyok. és ti?- Arggg már most idegesít, a makulátlan megjelenésével, és a magas hangjával, aminek, ha férfi lennék, lehet, hogy én is bedőlnék. Meg az a rózsaszín ruha...... És amin a legjobban kiakadtam.... Az Dan reakciója volt. Úgy nézte a csajt mintha, nem is tudom fel akarná falni, vagy mit tudom én, soha nem láttam még ilyennek.... KATE:

ÉN:

Persze Matt-ék nyomban odamentek hozzá és köszöntek neki, meg dumálgattak, eközben Dan tekintete rám siklott egy pillanatra, és némi értetlenséget véltem felfedezni a mélykék szemében, de nem vagyok benne biztos, hogy jól láttam , mert elkapta a fejét. Oké fogalmam sincs hogy mi bajom van. Egyszerűen megzakkantam.............

Arra kaptam fel a fejem, hogy Rob elkezdi böködni a vállam.

-Mi van?-kérdeztem, kicsit összezavarodva és kiesve a szerepemből.

-Nem akarsz bemutatkozni? Csak mert még nem ismered, és velünk lesz egész nyáron....-magyarázta, mint egy hülyének.... annak is éreztem megamat.

-Tara vagyok, és ne fáradj abszolúte nem érdekel, hogy ki vagy.- mondtam, majd sarkon fordulva elindultam a kávésstand felé, faképnél hagyva a megszeppent tökéletességet. Nem tudom, hogy miért reagáltam úgy ahogy, igazából nem akartam ennyire nekiugrani, csak előjött a régi haverom a féltékenység. 5 perce még én röhögtem a srácokkal, Dan az én ágyam mellett állt és csikizett , az én vállamat karolta át a taxiban, velem volt........ erre megjön ez a megtestesült tömör gyönyör giccsparádé, és mindenki lecserél, már senkinek nem számít, hogy legbelül darabokra hullottam tőlük két méterre.....

Igen,durva voltam. Lehet, hogy bánom egy kicsit, de legalább kimondtam. És már mindegy, megváltoztatni úgyse tudom. A pulthoz érve kértem egy forró Capuccino-t . amíg a kiszolgáló srác elment, behunytam a szemem és átgondoltam, az egész szituációt a-tól z-ig. Végül arra jutottam, hogy ha visszamegyek akkor bocsánatot kérek, és akkor talán nem lesz szar az egész nyaram.

A kávémat iszogatva vonultam vissza a többiekhez, akik az érkezésemre felkapták a fejüket, és értetlenül néztek rám..... oké, akkor kezdjük.

-Khm... Szeretnék bocsánatot kérni...... az előbbiért.-néztem Katere. A srácok pillantása megenyhült, mire folytattam-Nem akartam ennyire bunkó lenni, csak rosszul keltem. Ne haragudj.-mondtam lesütött szemmel, és mikor legközelebb felnéztem, Dan vizslató tekintetével találkoztam. Ő pontosan jól tudta, hogy nem az a bajom, hogy rosszul keltem, hiszen ott volt és végig röhögtük az egészet. Azt viszont nem tudja, hogy valójában mi történt az elmúlt pár percben.

A hangosbemondóban szóltak, hogy a gépünk késni fog egy fél órát, úgyhogy egy kicsit elszomorodtunk, de a lelkesedésünk, csak egy kicsit hanyatlott meg, ugyanis behajtott a repülőtérre, és minta z őrültek, odarohantunk a pulthoz, és egy halom fagyit vagy jégkrémet vettünjk.

Megettük a vásárolt édességeket, aztán megvártuk a gépet és végre valahára felszálltunk.

Remélem, hogy tetszett, nem igazán tudom, hogy mikor jön a következő rész, de igyekszem hamar hozni.

A helyesírási hibákért bocsi!