Cserediák New Yorkban

1.

A repülőn ülve csak arra tudtam gondolni hogy a világ milyen igazságtalan. És ez nem kamaszhiszti volt mert tényleg igazságtalanok voltak velem a szüleim. Mivel Alejandro jóhírén múlott apa pénzének nagy része ,elvittek jó sok doktorhoz és pszihológushoz akik megállapították hogy túlságosan bezárva érzem magam és ha sürgősen nem utazok máshova akkor meg is őrülhetek. És ez nem vicc. És a szüleim sem vették viccnek. Ezért két választásom maradt:
Elmegyek New Yorkba cserediáknak egy teljes évre egy sznobokkal teli magániskolába vagy maradok a barcelonai javítóintézetbe.

A választás legalább egyszerű volt. New Yorkban azt csinálhatok amit akarok mivel minden ismerősöm jó távol lesz.
A repülőtéren senki se várt ezért leültem a földre és rajzolni kezdtem.Egy óra múlva egy rasztahajú,szemöldökpiercinges srác érkezett meg ,kezében egy nagy táblával amin a teljes nevem rajta volt. Gyorsan felálltam és bemutatkoztam neki,bár ez teljesen fölösleges volt:

-Yésica Ximénez vagyok.-nyújtottam a kezem.

-Én meg Thomas Rodriguez. Mivel anyuék teljes műszakban dolgoznak én viszlek haza.

Követtem őt egy agyonvert,ronda tragacshoz.

-Íme Limuzin!-paskolta meg a kocsit.

-Mi?-néztem rá nem túl kedvesen.
-Ez a neve.

Értetlen képpel ültem be.Kezdtem rájönni hogy valami nincs rendben. Ez a srác a rocker kinézetével egyáltalán nem lehet annak az elit iskolának a diákja ahova engem beirattak. Arról már nem is beszélve hogy valamilyen kőgazdag család kellett volna fogadjon.

-Két öcsém van és mivel kevés a hely,te Jake-el fogsz egy szobán osztozni. Remélem megfelel.

-Persze.

-Az iskolába reggel én viszlek titeket de haza vagy gyalog jösztök vagy busszal.Nem vagyok senki csicskája.

-Oké.

Az út további része csendben telt.Végül egy magas tömbház előtt parkoltunk le.A lakásuk kicsi volt és nagyon rendetlen.Látszott hogy a szüleik késő estig dolgoznak,mivel senki se takarított.

-Az a te szobád.-mutatott Tom az egyik ajtóra majd bement a saját szobájába.

Mikor benyitottam lefagytam.Egy srác ült az ágyon. Félmeztelenül.Rajta pedig egy csaj.

-Jesus. Mi a szart bámulsz? Húzzál már ki!-ordított rám.

Gyorsan kihátráltam a szobából.
Fél óra múlva a csaj kijött és rám vicsorgott.

-Chelsea vagyok és Jake csak az enyém.
Azzal megfordult és kiment a házból. Jake még mindig az ágyán ült de legalább nem volt teljesen meztelen.

-Vegyél már fel egy pólót te pendejo!-szóltam rá.

-Te meg húzzál ki a szobámból elkényeztetett liba!

Ebben legalább igaza volt. Anyám csak megfelelő kinézettel engedett útnak szóval szörnyen festettem.

-Me disculpo de itt fogok lakni a következő egy évben szóval be lehet fogni!Realizar??

Megvetően rám nézett majd felállt az ágyról,szó nélkül előhúzott egy matracot és kiment a szobából.Végre.

Gyorsan átöltöztem,hogy ne nézzenek le többet a jókislány kinézetem miatt,majd berendezkedtem. Egyetlen éjjeliszekrényem volt így arra kitettem egy képet a graffitis bandánkkal,illetve a testvéremmel és a rajzaimat. Ennyim volt ami fontos.

Jake szobája tele volt ragasztva plakátokkal és képekkel szóval szomorúan vettem tudomásul hogy valószínűleg ő is amolyan mindenkivel jóban vagyok típus. Amikor a tesóm arcára siklott a tekintetem egy könnycsepp csordult le az arcomon így inkább megfordultam és kimentem a szobából.

A konyhában ott ült mind a három testvér.És mind a hárman meredten bámultak engem.