Cserediák New Yorkban

7.

Yési
Jake dühösen nézett rám, de láttam a pillanatnyi fájdalmat a szemében, mikor öccse betegségéről beszélt.

- Először is...- kezdtem- ne szólíts hercegnőnek.

- Oké hercegnő- vigyorgott rám.

Lemondóan legyintettem, majd inkább a tárgyra tértem:

- Amikor itthon vagyok, nyugodtan akarok ülni a szobában, tanulni, filmet nézni és nem akarom, hogy ilyenkor Chelsea csak úgy a semmiből felbukkanjon meztelenül.

Elhúzta azt a sexys száját, de lassan bólintott. Azok az ajkak...

- Hagyjátok, hogy azt csináljak amit akarok, persze én is vigyázok és nem keveredek veszélyes helyzetekbe. Másfelől meg ha még egyszer meghallom, hogy mások előtt bemocskolsz, akkor többet nem tartom a számat és mindent kitálalok. Realizar?

- Igen - morogta.

- Akkor jó. Ja és megtennéd, hogy megadod James-nek a számomat? Szeretem a szőke amerikai srácokat- mosolyogtam rá kihívóan, majd megfordultam és a kilincs felé nyúltam.

Egyszercsak egy kéz nyúlt ki a semmiből és erőteljesen visszafordított. A hátam az ajtónak csapódott és Jake szája az enyémre tapadt.

Jake

Olyan jó érzés volt végre megcsókolni Yési-t. Mikor a szájam az övéhez ért, szeme elkerekedett, de hevesen viszonozta a csókot, így arra mertem következtetni, hogy nincs ellenére a dolog.

Lassan felemeltem és az ágyra vittem. A hátára fektettem és ráfeküdve csókoltam tovább.

Chelseaval sohasem éreztem ilyen tüzet a testemben, sőt senkivel sem éreztem még ilyet.

Lassan elkezdtem levenni a pólóját, és lassú csókokkal indultam lefelé.
Aztán hirtelen megálltam. Yési értetlenül nézett rám, száját összeszorította.

- Ezek szerint igazam volt. Tényleg azért jöttél Amerikába, hogy anyu meg apu háta mögött kiéljed magadat. Tartsd távol magadat James-től, neki nem hiányzik még egy ribanc- mondtam kegyetlenül és lemásztam róla.

A szeme elsötétült a haragtól és a mellkasomra csapott.

- Öltözz fel, kinnt találkozunk, hogy megbeszéljük az én szabályaimat.-mondtam , de a bűntudattól elszorult torkom.
Megfordultam, kimentem a szobából és becsaptam a hátam mögött az ajtót.

Éreztem: ennek így kellett történnie.

Yési
Ahogy becsapódott mögötte az ajtó, szégyentől piros arccal magamra rántottam a pólómat.

Hogy én egy milyen idióta ökör vagyok- gondoltam. Tudhattam volna, hogy ez egyfajta csapda.

Dühösen néztem a tükörbe, mert tudtam. Tudtam, hogy valami nem jó.

- Yési, ha most szerelmes leszel egy ilyen pendejo-ba, akkor mindent elrontasz- mondtam a tükörképemnek.- Nem lehetsz ilyen hülye.

De igen sajnos, lehetek. A tükörben mintha nem is magamat láttam volna, hanem egy bugyután vigyorgó, elfolyt, szerelmetes kamaszlányt. A fenébe.
Minden bátorságomra és maradék méltóságomra szükségem volt, hogy kilépjek az ajtón. Jake a konyhaasztalnál ült és gunyorosan nézett rám.

- Leülsz hercegnő?

Csúnyán néztem rá, de azért helyet foglaltam.

- Nos, én úgy gondolom, hogy te nem akarsz hazamenni. És azt is gondolom, hogy te igazából hálás vagy amiért hozzànk kerültél- nézett a szemembe.- úgyhogy az alku a következő: nem hisztizel, nem szöksz meg, nem hozol haza férfiakat. Ha mindezt megteszed akkor itt maradhatsz, te élvezed a szabadságot, mi élvezzük a pénzt. Ja és Chelsea marad, hacsak nem akarod átvenni a helyét- kacsintott rám.

Sötéten néztem rá, de nem szóltam. Igaza volt. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a kényszervakációm. És nekem is ugyanannyira előny volt, mint nekik. És én is ugyanannyira szívtam volna, mint ők, ha mindez kiderül.

Felállt és már indult volna, mikor visszanézett.

- Ja és még valami hercegnő. James szülei családi partit szerveznek és kell egy kísérő. Ma este 9 órakor legyél itthon.
Azzal megfordult, faképnél hagyva engem.

- Hé - szóltam utána. -miért nem a csajodat viszed?

- A spanyol lányok feneke jobb - hallottam a hangját a lépcsőházbóla, majd léptei elhalkultak. Elment.

Ez meg mégis mit jelent? Most szerinte jó a fenekem? De barátnője van. És milyen parti? Ezek nem azok a drogosok? És ha parti, milyen ruhát vegyek fel?

Kétségbeesetten hívtam fel Isabelle-t.

- Milyen party van James-nél?- szóltam bele a telefonba.

Csend.

- Hahó!!

- Hát...- szólalt meg végre Isabelle. - egy party.

- Ennyit én is tudok.

- Tudod ők minden évben szerveznek egy partit ahova mindenféle embert meghívnak. És ez a kiegyenlítések éjszakája. Adósságokat törlesztenek, új üzleteket kötnek. Egyfajta újév a bizniszben. De ki hívott meg?

- Jake.

- Komolyan? De hogyhogy nem Chelsea-val megy? Hiszen ő is ott lesz. Mindig ott van.

- Nem tudom. Megcsókolt.

- Hogy MICSODAA?

- Igen.

- Najó, fél óra és ott vagyok nálad. Fel kell készítsünk az estére.-azzal lecsapta a telefont.

Pontosan fél óra múlva kopogtattak az ajtón és Isabelle rontott be rajta. A haja hullámosan omlott a vállára, szép és hosszú estélyi ruhát viselt.

- Pontosan mi is történt?- förmedt rám.

- Megcsókolt- válaszoltam megszeppenve.- De Isabelle, te is a partyra keszülsz?

- Igen.

- De hogyhogy?

- Isabelle szülei is nagyban játszanak- lépett be az ajtón Trixy.- majdnem olyanok, mint James szülei de hasonlóan James-hez ő is megúszta a családi kötelességeket.

Kérdőn néztem Isabelle-re.

- Négy nagyobb fiútestvérem van- tárta szét a karját.

- És te Trixy?

- Édesapám kaszinót vezet. Ennél többet én sem tudok de nem is akarok.- kacsintott rám.

- De most nem ez a lényeg - vágott közbe Isabelle. - Hanem az, hogy Jake soha de SOHA nem vitt még magával kísérőt James-hez.