Egyszerűen röviden

A Vonaton...

A vonatom a szokásostól eltérően ma nem a 11-dik vágányról indult hanem az ötösről.Pont a pályaudvar másik végéből. Megszaporàztam a lépteimet nehogy lekéssem nem igazán lett volna kedvem mégegyett várni így is elég hosszú volt ez a nap és ez meg is látszott már rajtam is. Barna hajam loknia mostanra már kirúgták magukat és rendezetlen hullámokban hullot a vállamra. Kék szemeim fáradtan csillogtak és már nagyon könyörögtek egy kis pihenésért , ruhám a melegtől rám tapadt és kellemetlenül viszketett alatta a bőröm. Ősz ellenére is nyári meleg uralkodott még mindig mindenhol. Az iskola alig egy hónapja kezdődött el és a táskám most is ott pihent a vállamon benne kilónyi tankönyvel, hátam pedig már szabályosan megszakadt nehéz súlyuk alatt. A vágány vége felé sétáltam majd felugrottam egy szimpatikus vagonra a vonat vége felé és elfoglaltam egy kettes helyet . A vagonban rajtam kìvül csak egy idős hölgy ült. Haja tövében izzadság csillogott tokáján is apró cseppeként gördültek le. Ruhája lucskos volt a verejtékétől s szemeit lecsukva szuszogott.Arcát kilónyi smink fedte ami már lefolyt róla így elég ijesztő külsőt varázsolva az idős hölgynek.
Rápillantottam az órámra 16: 25 A vonat elvileg öt perc múlva indul elővettem a táskámból a Kisasszonyokat és beletemetkeztem a sorokba. Pár perc múlva egy fiú csapat esett be az ajtón és nevetve vágták le magukat velem átlósan szembe egy négyes helyre pont akkor amikor a vonat döccenve megindult . Öten voltak az egyik srác mögéjük ült és az ülésére feltérdelve hajolt rá az előtte ülő székének a háttámlájára ,hogy onnan halhassa a beszélgetést.Idősebbnek néztek ki nálam úgy 15-16 évesnek. Próbáltam kizárni beszélgetésüket de hangos nevetésük elvonta a figyelmemet a könyvemről. Felpillantottam és megnéztem őket . Ketten háttal voltak nekem így nekik csak a hajukat láttam ezért őket nem is figyeltem meg jobban az egyik szőke volt a másik vörös. Velem szemben az ablak mellett egy fekete hajú srác ült testesebb volt (valószínűleg sportoló) és épp a legújabb lányról mesélt akit fűzött ....undorító. Mögötte egy csálé fogú srác ült és röhögve hallgatta a nagymenőt . Velem átlósan szemben pedig egy barna hajú barna szemű srác foglalt helyet és apró mosollyal a szája szélében figyelte a barátait .Ő nem volt olyan izmos ,mint a mellette ülő de teste így is kellemes látványt nyújtott és arcànak vonásai is sokkal lágyabbak voltak az izomagyúnál.Éppen az orrának ívét figyeltem amikor felém fordította a fejét és a szemembe nézett. Elkaphattam volna a fejemet de nem tettem inkább elvesztem csokoládé barna szemeiben.Egy idő után elmosolyodtam majd elszakítva tőle a tekintetem tovább olvastam ő pedig vissza fordult a haverjai felé. A fejemben pedig kérdések ezrei kavarogtak. Vajon milyen a hajam ?Megint biztos úgy nézki mint egy madár fészek... Úristen biztos van egy pattanàs az orromon ma reggel már láttam a tükörben , hogy kibújni készül ...Vajon azt nézte ? Lehet ,hogy elkentem a szempilla sprirálomat ? Raktam ma fel egyáltalán ??Az istenit is Emma ez csak egy fiú nyugi...Ilyen és ehez hasonló gondolatok cikáztak a fejemben miközben a vonat csikorogva újra megállt. A vagonra felszált két ember egy nő és egy férfi. Harmincasak lehettek és kézen fogva mentek a székek között majd valahova mögém leültek.A vonat újból elindult én pedig bele temetkeztem a könyvembe.Pár oldal elolvasása után éreztem meg ,hogy valaki figyel . A tekintete szinte lyukat égetett a könyvemen keresztül az arcomba . De csak azért sem néztem fel kitartóan bámultam egy sort ám miután rájöttem ,hogy már percek óta nem lapoztam és ez így kínosabb ,mintha ránéztem volna ezért inkább felemeltem a fejem a könyvem takarásából és rápillantottam a fiúra aki tekintetem láttán szélesen elmosolyodott mert persze ,hogy az ő szemei vizslatása miatt nem tudtam olvasni ... Pár néma percig újra egymást bámultuk majd ő felvonta félsz szemöldökét mire én elnevettem magamat majd hitetlenkedve megráztam a fejemet és újra elvesztem a betűk tengerében.Vajon miért néz engem? Biztos unatkozik...De miért unatkozna hiszen közben meg jól elvan a barátaival...Most is néz...?Erre a kérdésre nem tudtam válaszolni de mintha a tekintete súlya már nem nyomott volna.Felkaptam a fejemet és rápillantottam ám ő most kivételesen nem engem vizslatott csokoládé színű csodáival.
Pár másodpercig csak némán bámultam és jobban megfigyeltem . Barna haja mindenhol egyenletesen nőtt nem olyan volt ,mint manapság a legtöbb fiúnak nem volt oldalt felnyírva felül meg hülyén össze copfozva csak simán középhosszúra megvolt növesztve néhány tincs a szemébe hullott.Ajkai pimasz félmosolyra húzódtak majd perzselő tekintetét rám kapta.Éreztem ahogy az arcomba szökik a vér.Lebuktam...Mosolyogva néztem vele farkas szemet majd meghallottam ,hogy a bemondóban az én állomásomat szajkózzák ezért elszakítottam tőle a tekintetemet majd felálltam és felkaptam a hátamra a táskámat.Hallottam magam mögül a papír sercegését majd az egyik fiú kérdését.
-A telefon számodat adod meg neki?-majd a választ.
-Nem telefonszámot sosem adunk meg.-nevetett fel a fiú mire megfordultam és elindultam a mellettük lévő ajtóhoz. A srác gyorsan fellát és elém lépve egy cetlit nyújtott felém majd csodás hangján megszólalt.
-Jelölj be !-kacsintott majd ellépve előlem kinyitotta nekem az ajtót mire én teljesen zavarban majdnem neki is mentem...
-Kösssz...-motyogtam kínosan és kiléptem az ajtón a lépcsőkhöz majd gyorsan leugrottam a vonatról és csak akkor temettem az égő arcomat a kezeim rejtekében amikor a füstölgő masina már nem látszott sehol.Pár pillanat múlva vigyorogva emeltem fel a fejemet és rá pillantottam a kezemben lévő apró gyűrött cetlire Sebestyén Bence. ez a név állt rajta kusza betűkkel mire elmosolyodtam és elindultam haza felé a kezemben a papírral és rajta a fiú nevével.

by : B