Egyszerűen röviden

Hagyd, hogy segìtsek!

6 hónapja...Lassan már fél éve , hogy apu elment és én egyedül maradtam...Teljesen egyedül. A nő aki életet adott nekem a születésem utàn elhagyta aput aki ott àllt teljesen szerencsétlenül kezében egy pàrnapos visìtó babàval. Azt se tudta, hogy hogyan kell felrakni egy pelust azt meg plàne nem , hogy az àlmot miképp helyezze rà éber zokogó szemimre. Aztàn jött a mama  két kìnkeserves hétig maradt és segìtett apunak aki ìgy szép lassan beleràzódott a dolgok menetébe. Amióta csak az eszemet tudom apu mindig azt mondogatta nekem , hogy soha nem bànta meg ,hogy egyedül maradt velem  mert ìgy minden szeretetemet és az összes angyali mosolyomat csak neki adtam. Legalàbb is ő mindig ìgy mesélte nekem de közben meg lehet ,hogy a pokolra kìvánt engem a tinis hisztieimmel együtt ...Ki tudja ? De én mindig is úgy voltam vele ,hogy az összes szeretetem neki adom csak ő sose hagyjon el. Aznap amikor az anyàm kisétàlt az életemből a legjobb döntést hozta a földön mert egy hazug anya helyett kaptam egy csodàs apukàt , aki egyben volt szerető szülőm , legjobb baràtom és hű bizalmasom is. Aztán hirtelen mindent elveszìtettem hisz az életem màr kezdett túl tökéletes lenni és az senkinek nem jàr nem igaz ? Egy ilyen apa mellett voltak a fantsztikus baràtaim is akikre mindig szàmìthattam és akkor még ott volt ő is Gabe . A vilàgon a legjobb pasi akit bárki akár csak kìvánhat . Csokoládé barna szemek , kusza sötét fürtök plusz  egy félisten arca  és igen az enyém volt. Imàdtam Gabet vele minden olyan könnyű volt ha együtt voltunk akkor már semmi sem tűnt olyan súlyosnak és amikor megcsókolt akkor felőlem akàr össze is dőlhetett volna a vilàg csak ő el ne engedjen. Igen minden túl tökéletes volt és az senkinek nem jár. Ezért tőlem is elvették.Már javàban elkezdődött az iskola és már az idő is hidegebbre furdult amikor apu meghalt.Csak ìgy minden féle előzmény nélkül meghalt. Egy ittas sofőr úgy gondolta ,hogy megnézné , hogy hogyan fest kilapìtva. Neki biztosantetszett mert még a rendőrségen is röhögött. Mami a temetésig oda költözött hozzànk a régi házunkba de miutàn apu a föld mélyére került úgy tűzött ki a lakàsból ,mint akit üldöznek. Nem is hibáztattam érte egyszerűen csak megértettem . Egy szülőnek sem szabadna eltemetní a gyermekét. Bele sem mertem gondolni ,hogy ő mit érezhet. A belvárosba költöztünk egy aprò lalásba a lakó telepen.
Az iskolàban mindenki arcán ott volt a félre ismerhetettlen szánakozó arckifejezés és mindenki részvétet akart nyilvánítani ám én még mindig nemértem ,hogy attól nekik miért lett jobb ...vagy egyáltalán nekem miért lenne tőle jobb. A barátaimat pár hét utàn kiutáltam magam mellől és már egyikőjük sem bírt velem egy légtérben tartózkodni. Elűztem őket és még csak nem is érdekelt. Decemberre csak egyetlen ember maradt mellettem (a mamámon kívül   vele a kapcsolatom teljesen felszínesnek mondható)Gabe. Akivel a kapcsolatunk kezdett igazán egyhangúvá válni. Folyton csak veszekedtünk . Én mindenért neki estem ő pedig próbált nyugtatgatni. De nem hagyott el ott maradt mellettem egészen pontosan December 13-dikàig bírtuk ki együtt akkor viszont  robbantunk.Nálunk voltunk mindketten a kanapén ültünk a lehető legtàvolabb egymástól ,mint két idegen amikor hirtelen megszólalt.
-Tegnap megcsókoltam egy lányt .-súgta halkan ,de így is (még a TV-ricsaja mellett is) hallottam és gúnyos mosolyra húztam a számat de nem szóltam vártam ,hogy folytassa- Úgy sajnálom Nora de nekem ez így nem megy tovább.-keserűen felnevettem.
-Szóval neked nem megy ez tovább . Igazad van biztos szörnyen nehéz lehet neked .-bólogattam tetetett megértésel.
-Nora nem úgy értettem kérlek halgass végig.-nézett a szemebe csokoládé színü csodáival.
-Miért mégis miért halgassalak végig?-förmedtem rá és gyorsan felugrottam aranybarna tincseim csak úgy száltak körülöttem.-Megcsókoltál valaki mást Gabe aztán kijelentetted ,hogy neked milyen rohadtul nehéz.Mondd meg nekem ,hogy mégis mi olyan elképesztően szörnyű a te tökéletes életedben?-fröcsögtem magamból kikelve.- Nem neked halt meg az apád és kell egyedül élned egy gyászoló idős hölgyel vagy de? Nem téged hagyott ott az összes barátod amikor a legnagyobb szükséged lett volna rájuk vagy tévedek?Nem a te baràtod csókolt meg valakit a háttad mögött!! Nem te vagy teljesen egyedül az egész világon úgy ,hogy senkit nem érdekel ,hogy még élsz-e vagy sem ...-csuklott el a hangom mire Gabe felpattant és meleg ölelésébe vont.
-Úgy sajnálom picur de hidd el nem vagy egyedül én még itt vagyok csak könyörgöm hagyd , hogy segítsek. Kérlek !Én ezt nem birom nézni ,hogy tönkre mész.Kérlek hagy segítsek.-Könyörgött folyamatosan Gabe megtörten.Én meg zokogva simultam be a meleg karjai közé az agyam viszont nem nyugodott ha annyira segíteni akar akkor miért csókolgat másokat?Eltoltam magamtól és a szemébe néztem azokba a csodás csokoládé barna szemekbe amiktől egyszerűen mindig elolvadok és megráztam szétsírt fejem.
-Miért csókoltál meg valaki mást?-kérdeztem megtörten .
- Nem tudom.-suttogta.-Dühös voltam rád mert kizártál mindenkit és mert senkinek nem hagyod ,hogy segítsen .Dühös voltam mert nem nyitsz senki felé és belül meg egyedül összetörsz és. . . és akkor oda jött az a lány tegnap a bárban  és megcsókolt .- túrt kétségbe esetten puha tincsei közé.-De azonnal eszembe jutottál és leálítottam viszont akkor már nem tehettem meg nem történtté. Úgy sajnálom picur.-simította meg az arcomat de én kiléptem az érintése elől.
-Nem kell Gabe nem baj. Jól tetted .Nem voltam jó barátnőd ezért te léptél megértem.-töröltem le a könnyeimet és halkan szipogva oda léptem az ajtóhoz majd nagyra tàrtam .-Kérlek most menyj el Gabe és ne gyere többet ide .-súgtam halkan Gabe pedig szomorúan bólintott.
-Sajnàlom  Nora de  megyek ha azt akarod csak kérlek egy valamit igérj meg nekem . Hogy nem küzdessz meg ezzel teljesen egyedül.- Nézett könyörgően rám.
-Gabe kérlek most menjél el  .-hagytam figyelmen kívül a kérését és még nagyobbra tártam az ajtót.
  -Nora ne csináld ezt !16 éves vagy a pics*ba is ezzel nem kell egyedül küzdened!-fakadt ki.
  -Azt hiszed ,hogy mert te két évvel idősebb vagy ezért màr mindent tudsz? -kiáltottam rá-Hagyj békén Gabe komolyan!Még sosem csalódtam senkiben ekkorát.-suttogtam ujra csak könnyezve de miután Gabe még mindig nem mozdult idegesen rákiáltottam.-Takarodj innen nem hallottad??-visítottam mire csalódottan összerezzent és elsétált elöttem ám még mielött rácsaphattam volna az ajtót vissza nézett és  halkan megszólalt .
-Szeretlek picur .-súgta majd átlépte a küszöböt én pedig zokogva vàgtam rá  az ajtót .A falhoz lapulva lecsúsztam a földre és a térdeimet átkarolva billegtem előre hátra . Úgyéreztem ,hogy megfagyok.Az agyam megállás nélkül kattogott ám ez semmi jóval nem kecsegtetett.
Egyedül maradtam ...Teljesen egyedül...

Hát ennyi is lenne az első történet.
Nem mindegyik lesz ám ilyen nagyon depis...
Ha tetszett kommenteljél vagy adj valami jelet és köszi ,hogy elolvastad

b:B