Hagyd hogy szeresselek

7.

Ébredezem. A lábam, valami van a lábamon. Egy kéz. Egy gyengéd kéz van a combomon. Valaki fogja a lábamat. Letekintek a területre ahol érzem egy tenyér melegségét, de máshol is érzek forróságot. Egy lány van a lábaim között az egyik keze a combomon pihen a másikkal a csipőcsontomat cirógatja, a szája....a szája hozzám ér. Hozzá ér a combomhoz, majd halad a hasam felé. Csókolgatja. Lágy apró csókokat lehel a térdemtől egészen az ágyékomig, lassan...valami eszméletlenül lassan és erotikusan. Melegség tölti el a melkasomat, feszítő melegség. Bizsergés támad a csiklómban, csókot lehel rá. Megdermedtem. Nem teszek semmit, csak nézem ahogy ajkaival ajkaimat kényezteti. A nyelve. Forró, nedves és heves. Olyan szenvedéllyel csinálja mint, aki menten fel falna. De én továbbra is fekszem és nézek a lábaim között tevékenykedő szőke lányra. Nem ismerem. Meg kéne ijednem? Nem szabadna hagynom igaz? Mégis hagyom. Olyan érzés tör rám mintha ismerném. Nem most, de fogom. És akkor eltölt melegséggel az eufória...

Elélveztem, és felébredtem. Ez egy álom volt. Egy álom amiben el jutattak a csúcsra és eközben a valóságban is elmentem. Csurog rólam a veríték. Felültem az ágyon, próbáltam visszaszerezni az egyensúlyomat majd felkeltem és elindultam a fürdőszoba felé. Ledobtam magamról a pólómat és a rövidnadrágot majd eresztettem forró vizet a kádba. Egy kis fürdősó is mehet bele, majd lassan beleültem és elmélkedtem az álmomon. Ki ez a lány? Jelent ez valamit? Vagy csak pusztán egy egyszerű álom rég megvalósulatlan vágyakkal tele? Nem tudom. De hála az égnek holnap már szombat. Vagy várjunk csak... Kezembe kaptam a telefont majd megnéztem a mai dátumot... Baszki. Szombat van... Ahh... Akkor ma lazulhatok. Ideje fejleszteni a gitár tudásomat. Lassan eljön az ideje annak, hogy válogassuk a tehetséges embereket a bandánkba. Nem lesz könnyű. Úgy érzem nagyon sokáig fogjuk keresni a mi embereinket.

Épp kerestem a megfelelő akkordot az általam kitalált coverhez, de sehogy sem sikerült megtalálni a megfelelő hangszínt, amikor ugyanis csörgött a telefonom. Anya. Mit akarhat? Vegyem fel? Fene bele felveszem csak nem hord le mindenért amit meg sem tettem.
-Halló?- szólok bele a telefonba.
-Te vagy az Ryle? Jó számot hívtam?- szólalt meg egy kicsit aggodalmas hang.
-Igen anya. Én vagyok.- válaszoltam.
-Ohh kicsim, mesélj mi újság Brooklynban? Minden rendben? Tudom nem szépen váltunk el, de az édesanyád vagyok és érdekel mi van veled.
-Hát...minden rendben van. Alakul a kis életem. Munkahely van, lakás van és még bandát is alapítok. Újra... Aztán majd lesz valami. Otthon minden oké?
-Igen itt minden oké. Örülök, hogy így megvagy. Azért majd egyik hétvégén mikor ráérsz hazajöhetnél.
-Még nem tudom. Majd felhívlak. Most le kell tennem. Még beszélünk. Üdvözlöm aput.- azzal le is tettem a telefont, meg sem vártam hogy válaszoljon. Feltört néhány emlék. Az ottani életem, a barátaim (már ha lehetett azt mondani hogy voltak), a bandám... Igen. Volt egy bandám. Jók voltunk. Egészen addig a pillanatig amíg Amy bele nem rondított az egészbe. Ahh igen megint Amy... Istenem! Ő volt az akusztik gitárosunk. Valami eszméletlenül jól pengette a húrokat. Meg a húrokat is..
Nah igen. Amy volt az első lány az életemben, és az egyik legnagyobb csalódás is egyben. 2 évig voltunk együtt. Voltunk... Vízhangzik a fejemben ez a szócska. Minden ami volt, az csak volt. Azt hiszem jobb is ez így.
Visszaemlékezés:
-Jó reggelt babám. -mosolygott rám azokkal a gyönyörű szemeivel.
-Reggelt cica. -nyújtóztam hatalmasat.- Tudod milyen nap van ma?... Ma lesz a koncertünk a London Heart Club-ban!!!- vihogtam a szavakat mint egy epilepsziás rohamban szenvedő fóka.
-Bizony édes. Készülődjünk, a skacok már biztosan várnak Matthew-ék garázsában.-pillantott rám és rebegtette a szempilláit.
-Ahh...legyen. -ültem fel az ágyon.

Pár órával később már a garázsban próbáltuk a számokat.
-Nah azt hiszem így lesz az igazi. -szólalt fel a szám végén Matt.- Szerintem induljunk el lassan mert 9-kor kezdünk és már fél 8 van, és mire odaérünk meg kipakolunk az 1 óra minimum.- próbálta felrázni a társaságot.
-Oké Matt. -vigyorogtam rá és kihúztam a gitárból a jack dugót aminek a túlvége az erősítőre volt csatlakoztatva. -Pakoljunk skacok! Dave! Nyisd ki az autót háttul és tegyük be a hangszereket miután szétszedtük a berendezést. Amy, hozod azt a mikrofon álványt?- kezdtem el főnökösködni lágy hangnemben.
-Igen főnök! -mondta Amy és Dave egyszerre majd felnevettek.

-Ez kész! Indulás mihaszna csűrhe!- hallatszott Dave szájából. Mindenki beült a furgonba én meg lecsuktam a garázsajtót, bepattantam Dave mellé és elindultunk London szívébe. A London Heart Clubba, ahol előzenekara voltunk egy kevésbé ismert zenekarnak (nem jegyeztem meg a nevüket, de szerintem nem is lényeges 😂). Mindannyian izgultunk. Körbepillantottam a furgonban és mindenkin látszott. Dave keze már fehér volt annyira rászorult a kormányra, Matt az ütőkkel babrált, Amy az ujjait tördelte, én meg csak hallgattam a rádióban szóló zenéket és  fújtam a füstöt az ablakon át az alapból szmogos városi levegőbe.
Megálltunk.
-Meg is érkeztünk?-kérdem Davet.
-Bizony Ry. Megjöttünk. -fújta ki a mély levegőt.
-Hát akkor nyomás. -sóhajtott Matt.
Kipakoltuk a furgonból a felszerelést és már a színpadon állítottuk össze.
Észrevettem hogy Amy eltűnt. Gondoltam elment mosdóba így addig összeállítottuk a kellékeket, de már fél óra is eltelt azóta és semmi. Utána indultam. A mosdóba nem volt, elindultam hát a színpad mögötti kis kanyargós folyosókon hátha meglelem őt. Hangokat hallottam az egyik öltöző felől. Elindultam arra hátha beszélget az egyik technikussal.
-Amy! 5 perc és kezd...ünk....- a látvány ami fogadott ledöbbentett mikor odaértem. Egy lánnyal csókolózott és eközben a lány szoknyája alatt volt a keze... Rám pillantott.
-Ryle! Én... megmagyarázom!- mentegetőzött, de én pontosan tudtam hogy ezen nincs mit megmagyarázni.
-Nem kell...- nyögtem ki a számon majd a színpadhoz futottam közben a sós könnycseppek megindultak a könnycsatornáimból, lecsurogva az arcomon egészen az államig ahol lepottyantak a felsőmre vagy épp a földre. Felértem a színpadra. Felkaptam a gitáromat és futottam. Matthew utánam ordított valamit, de nem értettem pontosan, csak futottam. Futtottam ki az épületből, át a sötét utcákon, végig a főút mellett, hazáig meg sem álltam. Az ajtó elött a lábaim megadták magukat. Összerogytam a kimerültségtől. Csak a kilincset értem el és szerencsémre az ajtó nyitva volt. Apa meglátta ahogy az ajtó nyílík én pedig behuppanok a küszöbön és beverem a fejemet a járólapba. Felvitt az emeletre és letett az ágyamra. Elnyomott az álom...
:Visszaemlékezés vége

Azóta nem is beszéltünk Amy-vel. Az incidens után megromlott a kapcsolatom a szüleimmel (még jobban). Nem beszéltem senkivel, nem vettem fel a telefont senkinek. Aztán egyszer annyira összevesztem anyámmal hogy fogtam magam és elköltöztem otthonról...ide Brooklynba, és tessék most nem keres senki Londonból. A koncertel és a zenekarral nem tudom mi lett, azt se tudom a fiúkkal mi lett. Velük azért beszélhettem volna, de már mindegy. Biztos jobb ez így.

Folytattam a gitározást. Kerestem valami megihlető dolgot a laptopomon, hogy hátha lesz valami félbehagyott kotta vagy valami. Találtam is egy videót... Az első próbánk volt. Amin a Kiss együttes egyik legismertebb számát játszuk el, az I Was Made For Lovin' You-t. Jó érzéssel töltött el végig nézni, ahogy bohóckodunk a skacokkal és ahogy átéljük a zenének minden egyes pillanatát. Talán soha nem lesz olyan jó a zenekarom mint az akkori, kiskori barátokból álló. Majdnem mindenhova együtt mentünk Matthew-al és Dave-el. Szobatisztátalan (😂) korunk óta együtt lógtunk. Együtt etettük a másikat homokkal, együtt gyűjtöttük a pénzt a fagyizásokra a közös perselyünkbe, aztán a fagyik sorsa mindig ugyanaz volt, belenyomtuk egymás képébe. De jó is volt, csak hát annak már vége. Felnőtt emberek lettünk és most éljük a magunk kis életét.
Egy jópár régi videót és képet megnéztem a laptopon, egészen addig amíg fel nem eszméltem hogy mingyárt éjfél. Nem is igazán ettem ma. Csak nasiztam zenélés közben. Így hát kimentem keresni valamit a hűtőben. Semmi. Azaz semmi amit szivesen ennék most. Nézzük a szekrényt. Müzlii!! Ezazz!! Öntöttem egy tálba némi tejet és bele a müzlit. Bevittem a szobába és egy jó kis filmet indítottam a laptopra. Miután vége lett, azaz miután eluntam magam a felénél kimentem mosogatni és ledobtam magamat az ágyra és probáltam elaludni ami egy-két percen belül sikerült is...

Hey guys! Eddig nem írtam semmit a fejezetek alá, de most kénytelen vagyok. Lisa Delegvine innentől Amy Delegvine lett. Remélem tetszenek a fejezetek. Vélemények jöhetnek kommentben hideg, meleg egyaránt. ☺