Hagyd hogy szeresselek

2.

Brooklyn...gyönyörű város, gyönyörű parkok és egy nyugis lakás a Brooklyn hídtól nem messze. Kissé perverz lakásba költöztem mit ne mondjak. Hogy miért? 17-ik emelet 69-es ajtó. Nem mintha meggátolná bármilyen életformák létezését, de azért vicces.
A lakásom a méretéhez képest olcsó volt. (igen, megvettem egy lakást, mert utálom az albérleteket)
Még nem volt időm tüzetesen átnézni a lakást csak körbe mentem és megvettem. (fuck logic) Akkor lássuk csak. Beléptem az ajtón és elém tárult egy előtér ami tulajdonképpen egy konyha. Elég nagy tér. Jobb kézre a bejárati ajtó felöli falnál konyhaszekrények, mosogató. Bal kézre ugyanezen a falon szintén konyhaszekrények és gáztűzhely meg egy hűtő. Velem szemben nagyobb tér és a szemközti falon (félkörívben) nagy ablakok alattuk kipárnázott pad végig az ablakok alatt. (tulajdonképpen a falnak egy kitülemkedése de borzalmasan szép) Ugyanott egy direkt oda tervezett kerekített asztal. A bejárati ajtótól jobbra és balra is a konyhaszekrényeken túl vannak ajtók. Jobb oldalon 1 ajtó amely mögött egy szoba van. Vele szemben 2 ajtó, az egyik szintén egy szobába vezet, a másik pedig a fűrdőszobába. Lássuk a fűrdőt. Fekete-vörös csempékkel kirakott fal, a járólap matt fekete, egy hatalmas kád az ajtóval szemben, mellette lévő falnál egy szekrény amibe a csap van építve, a csap felett egy hatalmas tükör, a csappal szembeni falnál a wc. Káprázatos. Nézzük a fűrdő melletti szobát. Egy fekete, húzható ajtós szekrénysor, a jobb oldali ajtaja egy hatalmas tükör. Vele szemben egy fekete francia ágy. (veszek rá egy vérvörös ágyneműt😍) Az ágytól pár méterre lévő falon ablak alatta beépített ülőgarnitúra (mint a konyhában). A fal matt fekete, vörös nonfiguratív mintákkal. Ez egy álom lakás, jól választottam pedig alig néztem körül. Nah lássuk a másik szobát is. Üres, a fal lágy zöld. Sebaj, jó lesz ez így. Ez lesz a műtermem, ide kerülnek a könyveim, a hangtechnikai cuccok, minden.
Ideje kipakolni. Elrendeztem a ruháimat a szekrényben, a gitárt tokostul az ágy melletti éjjeli szekrénynek támasztottam. Miután kipróbáltam a kádat és a fűrdőben is elpakoltam a cuccaimat fogtam egy könyvet leültem az ablak alá és olvastam míg el nem aludtam.

Reggel
Csörög a telefon az éjjeli szekrényen.
Kikapcsolom az ébresztőt.
07:30.
Mai feladataim: valami ehető dolgot kotyvasztani, állást keresni.
Felöltöztem és leugrottam a közeli boltba. Vettem egy....mit is vettem? Jah megvan! Szóval vettem egy ágynemű garnitúrát (vérvöröset😏), aztán vettem még spaghetti tésztát, darált húst, sűrített paradicsomot, olajat, hagymát. Otthon kipakoltam, felhúztam az ágyneműt és nekiálltam "kotyvasztani".
-Meg is van!!! -kiálltok fel mikor elzárom a gázt. - HUPSZ . (de hisz egyedül élsz Ry!!!!) Azt hiszem ez még belefér. Amíg ettem nézegettem picit az újságot és bekarikáztam az "áldozataim". Amint lehetett felhívtam a legtöbbet állás interjú ügyben. Holnap 2, szerdán 2, pénteken 1. Addig pihenés.
Nekiültem gitározni, hogy kihozzak valamit végre a hangokból amikor ugyanis kopognak. Végreee valami izgalom. Ajtót nyitok. Egy srác áll velem szemben, kb. 190 cm magas, sármos, izmos, de nem túl izmos, sötét barna szinte fekete haj, élénk kék szemek, borosta, egy kék kopott farmer és egy laza fehér póló volt rajta.
-Heló! Én vagyok a szembe szomszéd gondoltam köszöntöm az új lakót. -szólalt meg bársonyos, ám mély hangon. Kész mámor ez a csávó már most.
-Szia. Hát én lennék az. Valery vagyok, Valery Stonewall. -nyújtok kezet. Kicsit elvörösödhettem. Az én 160 centimmel nehézkes a kézfogás.
Brian Greengrove. -mosolyog rám elég zavarba ejtően.
Iszol egy kávét? -kérdem miután elengedtem a kezét.
Elfogadom, köszi. -mosolyog.
Gyere, ülj le. -intek az asztal felé. Helyet foglal. Nézelődik picit majd rám helyezi nagy kék szemeit és tetteimet fürkészi amint a kávé főzőbe teszem a kávét, a vizet.
Tej, cukor? -kérdem.
Feketén iszom. -válaszol határozottan, ám lágyan.
Áhh értem. Akkor egy nigga rendel. -huppantam le mellé miután elindítottam a kávéfőzőt. Felnevet. Aranyos a nevetése. A gödröcskéit fürkészem. Elkészült a kávé, oda viszem neki közben az enyémbe tejet, cukrot teszek. Leülök mellé és elkezdünk beszélgetni. Beszélgetünk mindenről, szakma, iskolák, látásformák, stb. Csak beszélgetünk és beszélgetünk mígnem azon kapom magam hogy 23:47 van.
Már ennyi az idő? -kapom fel a fejem.
Úgy tűnik. Ne haragudj, hogy feltartottalak. Biztos sok dolgod van ahogy mindenkinek. Megyek is és remélem még beszélünk. -mosolyodik el és az ajtó felé lép.
Ohh ugyan, én sajnálom, hogy feltartottalak. Mindenképp beszélünk még. -mondom majd miután átlépte a küszöbött egy sziával köszönve zárom az ajtót. Ahogy ezt a napot is. Kiváncsivá tett. Vajon holnap is látom? Hm... még kiderül. Most alszok egyet, holnap állás interjú.