Hagyd hogy szeresselek

8.

Reggel mikor felkeltem, nagyon egyedül éreztem magam. Oké, Briannel majdnem minden nap összefutok vagy kávézok, de ez most más. Kéne valami ennél állandóbb kapcsolat. Valami ami mindig van, nem bánt, nem fél, vigyáz, szeret és ha nem is beszélünk egy nyelven, értjük egymást és jól megvagyunk.
Egy kiskedvenc. Szereznem kell egy kisállatot. Mindegy, hogy kutya vagy macska, esetleg papagáj, ha meglátom tudni fogom melyiküket hozom haza.

Felhívtam Briant és megbeszéltük, hogy átjön, iszunk egy kávét és elvisz néhány kisállat boltba, illetve tenyésztőkhöz.

Kopognak, ajtót nyitok.
-Szia.- mosolyog rám.
-Szia. Gyere, már lefőztem a kávét.- biccentettem az asztal felé.
-Nah, és hova menjünk először? Kisállatboltokba vagy tenyésztőkhöz?- huppant le az asztalhoz.
-Tenyésztők. Elsőnek menjünk egy tenyésztőhöz aztán majd sorba követi a többi.
-Rendben. A város legvégében lévő kis tanyára megyünk, ahol kutyákat és macskákat tenyésztenek, a lovakon kívül.
-Lovakat is?- kérdeztem.
-Igen. Miért?- mondta kissé meglepődve.
-Régen lovagoltam. -kortyoltam a kávémba.
-Értem, de azt ugye tudod, nem fér el a lakásban?- kacsintott.
-Tudom, nem is fogok hazahozni lovat. Vannak lovaim. Azaz a családomnak.
-Mi? -nézett rám értetlenkedve.
-Ahogy mondom. A nagyszüleim farmján. Szerettem odajárni. Elvileg az enyém lesz ha elmennek. Nem akarták a szüleimet megnevezni örökösüknek.
-Mindent értek, kivéve hogy akkor miért nem mentél hozzájuk?
-Nem tudom. Hirtelen elgondolásból jöttem ide...de nincs kedvünk elindulni?- keltem fel az asztaltól az ajtó felé véve az irányt.
-De. Menjünk akkor.- sóhajtott.

Nem sokkal később már a tenyésztők tanyájára hajtottunk be. A tenyésztő felesége illedelmesen körbevezetett minket a farmon. Megmutatta az állatokat, hogy mivel etetik őket, hogyan gondozzák és hogyan szaporítják. (Körülmények stb blablabla...)
Kicsit már kezdtem unni, nah jó nagyon untam már a szövegelést amikor elpillantottam jobbra, egy elkerített részhez ahol egy anyamacska volt a kiscicáival akik épp új gazdijukra/családjukra vártak. Megpillantottam egy felettébb különleges kiscicát. Hófehér bundája ragyogott a napfényben, de ami igazán megfogott benne az a felemás szeme volt. Ég kék és smaragd zöld színekben pompáztak szemei. Tudtam, hogy ő lesz az akit hazaviszek. Hát úgy is lett, kivettem a többi cica közül majd a tenyésztő felesége és Brian felé indultam széles mosollyal az arcomon.
-Őt szeretném. -vigyorogtam rájuk mint a tejbetök.
-Akkor menjünk be a lakásba és elintézzük a papirokat meg odaadom az oltási könyvet, anyakönyvi kivonatot egyebet. -magyarázott a hölgy akinek nem bírtam megjegyezni a nevét.

-Úgy érzed jó döntés volt? -kérdezte tőlem Brian már a kocsiban ülve miközben én a cicát cirógattam az ölemben és a nevén gondolkoztam.
-Igen. Teljes mértékben, Brian. Mint mondtam ha meglátom tudni fogom.
-Ahogy gondolod.
-Szerinted milyen nevet adjak neki?
-Nem tudom. A te döntésed volt elhozni, hát adj neki te nevet. Amúgy is veled fog lenni nem velem. -pillantott felém egy halvány mosollyal.
-Igazad van. -mondtam. Azt hiszem ezzel le is zártam a témát. Hazáig hallgattam a zenéket amit a kocsi rádiójában nyomtak, és egy néven gondolkoztam. Egy különleges név...

...Spartacus...