Only with you forever

3.Rész

Délután 👉14:20👉Órák után a parkolóban.
Sok-sok percen keresztül vártam, hogy jöjjön Mr.Tailor. Már úgy volt, hogy elindulok haza.
Indulni készültem, de ekkor...
- Hé Anna! Állj meg!-fékezett mellettem a motorjával.
-Azt hittem, hogy lemondta a mai korrepetálást és nekem pedig elfelejtett szólni.
-Én olyat nem tennék, soha.- Na de gyere mert telik az idő.
-Én..most üjek fel a motorra?
-Hát, jó lenne.-mondta és kinevetett.
-Oké...
És ezzel felültem mögé.
-Kapaszkodj Anna!
Nyeltem egy nagyot és a kezeimmel körül öleltem őt. A pillangók elkezdtek mocorogni a pocimban. Ó atyám....
Felzúgott a motor hangja és már száguldtunk is.
Egy kis idő után megérkeztünk egy modernebb házhoz. Ami egy személynek túl nagynak tűnt.
-Ez a maga háza??
-Igen-vigyorgott rám.
-És maga egyedül lakik itt???
-Nem.
-Oh, értem.. Gondolhattam volna, hogy van barátnője...
-Már nincs... De ebbe ne menjünk bele... A macskámmal lakok.-mosolygott kissé kedvetlenül.-Na gyere kezdjük is el a tanulást.
Ezzel beinvitált a házba. Elém tárult az előszoba és a nappali, amit teljesen átjárt a napfény. A nappali egybe volt a konyhával. Gyönyörű, ízléses bútorok voltak mindenütt. Leült a kanapéra, ahol egy hatalmas angol könyv volt kikészítve. Megütögette maga mellett a helyet, jelezve, hogy üljek már le..
Leültem tőle 20cm távolságra. És őt ez zavarta.
Hogy miből gondolom?
Mikor leültem mellé rám nézett majd a köztünk lévő helyre. Fogta a könyvet és közelebb ült hozzám. Lábaink egymáshoz simultak és így rárakta azt a bazi nagy könyvet a lábainkra.
Elkezdett korrepetálni. Kérdezett válaszoltam és így egyszer majdnem le is buktattam magamat.
-Anna, hisz neked ez jól megy, hol itt a gond?
-Ott a gond, hogy csak tippeltem.
-Azt nem hiszem.
-Pedig de.
-Nem,nem.
-De.
-Jó akkor próbáljunk ki még pár példát.
-Oké.
Igyekeztem hülyének titulálni magam. Tényleg nagyon igyekeztem.
-Anna...
Belenéztem azokba az igéző barna szemekbe. A tekintetéből érdeklődés látszott.
-Tessék Tanár úr?
-Anna mondták már neked, hogy gyönyörű vagy?
Elpirultam...
- Köszön...- már nem tudtam tovább mondani....