Mario és a mágus [BEFEJEZETT]

Az előadás

Nem bírtam meghúzni a ravaszt. A sikátor sarka felé fordítottam a fegyvert és elsütöttem. A töltényt egyből megtaláltam, zsebre raktam és elindultam valamerre. Egyszer csak nagy fényt láttam, egy plakát volt kivilágítva. ,,Cipolla az elképesztő mágus! Most itt a Városi színházban!" felirat díszelgett a plakáton és úgy döntöttem elmegyek a színházba és megnézem az előadást hátha jobb kedvem lesz tőle.

(Este 6:00, a Városi színház)

Megvettem a jegyet és leültem az első sorba. Hat órára volt kiírva a kezdés és tíz perc elteltével még semmi sem mozdult a színpadon, csak a közönség zajongott.

Cipolla(26 éves, férfi)

Szokásomhoz híven, várakoztatom a közönséget. Arcomra fel teszem a maszkom, ami a sebemet takarja. A sebem egy nagy égés, ami kb. a fél arcomat díszíti. Szép elegáns ruha van rajtam, ing, fekete nadrág, öltöny, stb. Kilépek a színpadra és figyelem a közönséget, mikor egy pillanatra megakadt a szemem egy személynél. Átlagos, kb. 18 éves fiú, de a szemei és az arca megbabonáztak.
-Jó estét?!- zavart meg az egyik fiatal férfi kiabálása.
-Fiam. Hogy merészelted az előadásomat megzavarni?! Mit szólnál ha az egész közönség előtt kinyújtanád a nyelved?

Mario

Cipolla, aki egy enyhén erősnek tűnő, férfi, maszkall az arcán, most éppen az egyik volt osztálytársammal beszélget, aki az emeleti páholyban ül.
-Dehogy nyújtanám ki. Még azt hinnék, hogy egy faragatlan tuskó vagyok- jelentette ki a volt osztály társam.
-Na, majd azt meglátjuk!- kiáltotta Cipolla, majd elővette az ostorát és csattogtatott vele egy-kettőt és a volt osztálytársam kinyújtotta a nyelvét. Az egész közönség kinevette
- Megkérdőjelezi valaki még a varázserőm?- kiáltotta el magát.
-Én törhetetlen vagyok és valamennyi katonám is!- állt fel az őrmester, majd a katonáival kivonult a színpadra.
-Azt, majd meglátjuk!- harsant fel Cipolla, majd megint csatoggott egy-ketőt az ostorával
- Táncra vitézek!- a katonák nagyrésze táncra kezdett, csak az őrmester és két másik katona nem mozdult. Cipolla még eggyet csatogott az ostorával és a két katona is táncolni kezdett
-Ne keljen kéretni!- ordította el magát Cipolla és mégegyet csatogott és az őrmester is táncra perdült. Hirtelen eloltódtak a lámpák és csak a Cipollát megvilágító reflektor égett, a katonák és az őrmester abbahagyták a táncot. Cipolla felém indult.
-Ugye Mario a neved?- tette fel a kérdést, amitől összezavarodtam.
-I-i-igen
-Érzem, hogy valami bántja lelked. Szerelem?
-Igen....
-Gyere- mondta Cipolla és felvezetett a szinpadra.

Cipolla

Mario szemei teljesen megbabonáztak és arról az apró kétségbeesettségtől és szomorúságtól ami az arcán volt csak még inkább megbabonázott. Egyik pillanatról a másikra szerelmes lettem belé és nemtudom, hogy.
-A szerelmed neve.............Itt a nyelvemen- fokoztam a pillanatot.
-Silvestra!- kiáltott az a fiatal férfi akivel kinyújtattam a nyelvét. Mario el akart futni de megfogtam a karját. Nem mert hátra nézni.

Mario

Nem akarok megfordulni.
-Mario én vagyok a szerelmed, Silvestra!-hallottam Cipolla hangját- Fordulj meg és nézz rám!- halottam immár szerelmem Silvestra hangját. Lassan megfordultam és tényleg ő volt. Arannyal borított ruha van rajta, csodálatos.
-Csókolj meg Mario!- mondta szerelmem.

Cipolla

Mario elindult felém. Letérdeltem és ő lehajolt hozzám, majd ő is letérdelt. Közelebb hajolt, lehunyta szemét és megcsókolt.

Mario

Kinyitottam a szemem és Cipollával találtam szembe magam, aki épp szájon csókol. Felugrottam és párlépést hátrébb léptem. A közönség nevetett, de még mennyire. Teljesen megalázottnak éreztem magam. Elborult az agyam és fegyvert rántottam és Cipollára szegeztem, majd kétszer rálőttem amitől a teljesen a földre került. Egy pár pillanatig még heztáltam, majd futásnak eredtem de az őrmester és a katonái lefogtak.