Mario és a mágus [BEFEJEZETT]

Feljeletés?

Cipolla

Rettenetesen fájt az oldalam. Aztán minden elsötétült. Egy korhábab ébredtem, az arcomhoz nyultam és nem éreztem a maszkom.
-Fr@nc!- ültem fel és rettenetesen beszurt az oldalam, ekkor feltünt, hogy két rendőr ül az ágyammal szemben.
-Örülünk, hogy felébredt!- mondta az egyik rendőr és folytatta- Egy pár kérdést feltennénk, ha nem probléma.
-Nem
-A tettes bevalotta bűnét és már őrizetben van, de szeretnénk, ha ön is elmesélné mi is történt
-Tartottam az előadást és túl lőttem a célon.
-Nem, hiszen ez a munkája, megnevetetni és elkáprásztatni az embereket.
-De ezúttal túl lőttem a célon!- emeltem fel a hangom.
-Ez esetben akar feljelentést tenni?
-Nem...
-Rendben, akkor végeztünk is
-Várjanak! Megmondanák a fiúnak, hogy jöjjön be a kórházba, mert beszélni szeretnék vele...
-Rendben, behozzuk mi?
Ha lehet, akkor igen. Köszönöm!
-További jó gyógyulást!- mondta a rendőr, majd mindketten elmentek.
-Nővér!- kiáltottam és egy nővér lépett be- Mikor mehetek el?
-Ma még megfigyelésen lesz és ha minden rendben holnap távozhat.
-Rendben, Köszönöm.
Egy órával később belépett a fiú és enyhén elszörnyedt az arcom láttán.
-Köszönöm....és sajnálom.....- mondta és könnyek gyűltek a szemében.

Mario

Éreztem a könnycseppeket a szememben és, hogy mindjárt kifolynak.
-Mégis mit köszönsz és mit sajnálsz?- kérdezte és ebben a pillanatban kicsordult a könnyem.
-Hogy nem tettél feljelentést és, hogy meglőttelek....- nyögtem ki nagy nehezen és az ágya mellé mentem. Meglepetésemre felült és fel is állt az ágyból így szinte összeértünk ezért egy aprót hátra léptem.
-Sajnálom- mondta, majd hirtelen megölelt amire kikerekedtek a szemeim és szerintem el is pirultam- nem kellett volna megcsókolnom.... Sajnálom.... megérdemeltem a golyókat....- erre a mondatára csak mégjobban kicsordultak a könyeim.
-Mi? Nem!- mondtam és elengedett. A félig megégett arca hirtelen értetlenül nézett rám- Nem kellett volna rádlőnöm!
-Semminek nem így kellett volna történnie......