Felelsz vagy szeretsz?

3.

A nap további részében halálra untam magam és a 7.óra csengőjének hálát adva indultam volna haza amikor Dániel állt elém.
-Csak nem engedem a barátnőmet egyedül haza menni.-Mondta ki.... Hangosan.... Úgy hogy minden osztály társam halotta. Egy emberként fordultak felém a mai nap már másodszorra.
-De....-próbáltam a szavába vágni de megelőzött.
-Luca....ragaszkodom ahhoz mint barátod elkisérjelek haza.-Ezzel megfogta a táskám és kinyitotta a terem ajtaját és udvariasan maga elé engedett. Lassan megfogta a kezem és az ujjait az enyémeire kulcsolta. Én csak kérdőn néztem rá aztán a kezünkre majd megint rá mire ismét elöntötte az arcomat a pír.
MI EZ??? MOSTANÁBAN EZ MÁR MINDENNAPOS TEVÉKENYSÉGEM LESZ? Dánielel vagyok nem valami helyes csávóval hogy elpiruljak. Fura....az egyszer biztos. Mikor kellő távolságra mentünk a sulitól a legnagyobb gyorsasággal elvettem a kezemet vagyis....csak próbáltam mert megszorította és magához rántott úgy hogy az ajkaink csak pár centire voltak egymástól...
-Dániel...én...-mondtam zavaromban
-Tudod min gondolkozom?
-Hm?-néztem rá
-Ha most megcsókolnálak neked az mit jelentene?
-Semmit....-még közelebb hajolt és már majdnem összeolvadtak ajkaink.
-Nem hiszem.-suttogott a számra majd messzebb lépett és elindult a hosszú utcán. Legalább 5 percig áltam banbán mire én is kinyitottam a házunk ajtaját.
Na jó...ne haragudjatok de nincs mostanában sok időm így csak ennyit tudtam mára hozni nektek. De holnap próbálok egy hosszabb részt hozni nektek.
De ha azért tetszett csillag és komment :-)♥♥♥