Felelsz vagy szeretsz?

4.

Nem kellett volna hagynom magam. Csak egy dolgom lett volna befogni a pofámat. Tényleg olyan nehéz lett volna? (Nekem? Naná.) Nem hiszem el hogy Dániel ezt hozza ki belőlem. Elpirulok. Zavarba hoz. Földbe gyökereznek a lábaim ha olyasmit csinál mint most a kapunál....Stop! Ez nem lehet igaz! Most már az eszem is rajta jár?Hogyan lehetek ilyen naiv? Azt sem tudom hogy mi az a szerelem, most pedig lassacskán femerül bennem az a kérdés hogy ez az érzés lehet az? De tudjátok hogy mi a biztos? Dániel tervezett,látott,győzött. Bármilyen szar is ezt beismernem. Úgy érzem hogy sosem buktam még ekkorát.

Ezen gondolkoztam a kanapén ülve mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.
-Min gondolkozol?-Kérdezte a mellettem ülő fiú. Én pedig ijedtem felugrottam.
-Jesszus!-fogtam meg hirtelen a mellkasomat Dánielt nézve. -Hogyan  jutottál be?
-Kopogtam de nyitva volt az ajtó és bejöttem. De nem válaszoltál az előbbi kérdésemre. Min gondolkoztál?
-Hát biztos nem rajtad!-Gratulálok Luca ez igazán eredeti. Most szerintem leleplezted saját magad.
-Ugyan, nem gáz ha bevallod.
-Igen,mindig rólad ábrándozom.-Na hátha megtudom menteni a menthetőt. Talán nincs minden veszve.
-Tudtam én!-mondta miközben a hajamat babrálta. Nagyon irritáló volt. Na jó,kinek akarok hazudni?
Hirtelen közelebb hajolt és a fülembe súgta:
-Meddig fogod azt eljátszani hogy hidegen hagylak?
Őszintén szólva azt válaszoltam volna a legszívesebben hogy "ameddig csak lehet". De abban a pillanatban csak eltoltam magamtól és ennyit kérdeztem:
-Mit akarsz?-a hangomon éreztem hogy flegma vagyok.
-Figyelj,ha őszinte akarok lenni...izé....nekem...hmm....-Most láttam először hogy zavarban van.
-Igen?-kérdeztem kiváncsian.
-A francba is!-mondta és megcsókolt. Úristen. A hasamban valami fura bizsergető érzést fedeztem fel. Ez az érzés bejárta az egész testem. Tetőtől talpig. De mégsem éreztem ezt helyesnek. Ismét eltoltam.
-Ne haragudj, de én nem igazán állok erre készen.
-Nem baj, nem leszek erőszakos. De én várlak. Hiszen úgy sem szabad kiesned a szerepedből. Ugye?-kacsintott és kisétált az ajtón.
Én meg azon gondolkoztam hogy ez mégis mi a fasz volt???

Na sziasztok! Tudom hogy nem akkora jött mikorra igértem de sajnos közbe jött valami. De azért remélem megértitek.
Majd találkozunk nem sokára!♥♥♥♥