Apollo és Artemis kalandjai

7. Betörés - 1. rész

A fejezet az Elveszett hős alatt játszódik, így ajánlatos elolvasni előtte. De, érthető anélkül is.

Az ikrek az éjszaka leple alatt úgy gondolták, hogy elmennek kávézgatni, mert úgy volt kedvük. Apollón felordított.

-Na, nem vettem azért ennyire forró kávét! - emelte fel kissé a hangját az istennő - Azaz, nem fizettünk, de nem ez a lényeg!

-Otthagytam az Olimposzon az íjamat! -esett le térdeire Apollón. Hát Artemisz már hozzászokott a furcsa szokásaihoz, de ez felettébb érdekes jelenség volt számára is. Végülis, csak a hatodik alkalommal vesztette el Apollón az íjait. De ez mellékes.

-És? Istenek vagyunk, emlékszel? -jegyezte meg a sötét szőke hölgy.

-Nem hallottad? A fater bezárta az Olimposzt, mert... mit tudom én, hogy Héra ne legyen ideges a csalások miatt, a lényeg, hogy ha elkap, ott maradunk ki tudja meddig! És holnap vidámparkba akartam menni! - Artemisz néha elgondolkozik, hogy tényleg több ezer éves a testvére, vagy egy négy éves óvodás. Nem, inkább három - Így nem tudunk egyszerre itt és ott is, nem hiába záratta be.

-Szóval ez azt jelenti, hogy be kell lopakodnod oda, anélkül, hogy el ne kapjanak?

-"Lopakodnunk"! - Többesszámot hallott?!

-Aha, holnap, azaz ma, tekintve, hogy hajnali három van, betörünk az Olimposzra, és visszaszerezzük az íjam! - ugrált Apollón gyerekesen, mintha csak a játékát kéne megszerezni a mellette lévő asztalról.

Tényleg, baromi egyszerű feladat. Aha.

Az istenség magyarázta, hogy hogyan fognak felöltözni, betörni, stb. A holdistennő csak forgatta szemeit.

Pár órával később

Empire State Building

Idiótán néztek ki. De tényleg.

Az íjászat mestere komolyan gondolta a ruházatukat. Mindkettőjükön hosszú, sötét kabát, Ray Ben napszemüveg, titkosügynök kalap, nagy újság lyukakkal. Tanulság: kihúzni a tévét a konnektorból, ha a szűz istennő nincs otthon.

A nagy ajtón besétáltak, és beértek a nagy előtérbe, a portás a székében ülve pásztázta a halandókat, nehogy rossz helyre menjenek. Nagyon unatkozhatott.

A terv az volt, hogy gyorsan elslisszolnak a recepciós mellett, és észrevétlenül belopóznak a liftbe, isteni érintéssel megjelenik a gomb, felmennek, megszerzik a tegezt íjakkal, rohannak.

Ennek az első fázisa sikertelen volt, ugyanis kiszúrta őket a recepciós.

-Apollón és Artemisz - sóhajtott fel gondterhelten - az Olimposzon kéne lennetek.

Polly odatrappolt hozzá - Létszi, akárhogy hívnak, ne szólj a papusnak, csak az íjaimért jöttünk! Visszük és itt se vagyunk!

A recepciós unottan vállat vont - Persze, mit érdekel engem.

Az istennő felvonta a szemöldökét. Ilyen könnyű lett volna? Nem, itt valami bűzlik.

Nem, nem Apollón.

Mielőtt bármi értelmeset tett vagy mondott volna, ikertestvére csillogó (vagy fénylő, mindegy) szemekkel felé fordult, karon ragadta és behúzta a felvonóba.

Megtapintotta a felvonót, és megjelent az ikonikus nap szimbólum, ezzel azonosítva utasát.

Megjelent a titkos 600. gomb, amit meg is nyomott és az ajtó bezárult.

Polly magabiztosan és gondtalanul mosolygott maga elé. Miért is történne bármi rossz?

Arti inkább el volt merülve a gondolataiban. Ha elkapják őket, a szűzei mit fognak tenni nélküle? Aggodó fény csillant meg szemében.

...

A földszinten a portás az asztalán lévő mikrofonhoz nyúlt. Közelebb húzta és belesuttogott.

-Szóljanak Zeusznak, azonnal. A nap és a hold itt van. Nem maradhat több isten az Olimposzon kívül.

Folytatás következik...