Na gyerekek ugye tegnap megígértem nektek hogy elhozom a dark wood circus dalát. De mivel nem találtam magyar változatot ezért úgy döntöttem hogy leírom a tőrténetet.
És előre figyelmeztetlek titeket.
Aki nagyon érzékeny és gyengye a szíve ne olvassa el !!!!!!!
Na de akkor kezdjük is el.
Ha nem akarod tudni az igazságot, most fordúlj vissza.
Ha mégis elakarod olvasni ezt a szomorú történetet nem mondhatod hogy én nem szóltam. Fogadnék hogy azt gondolod a cirkusz a szórakozásrol és a játékokrol szól. Biztos azt hiszed hogy a cirkusz különcök ugyanojan emberek mint te vagy én,
Akik éppen annyi örömüket lelik az előadásban mint ahogy te élvezed nézni. Úgy véled ezek a különcök mindíg ijenek vóltak deformáltak és mások. Bizonyára azt hiszed az a képfejű bohóc már születéseóta ijen,
Az az énekes a kecske lábakkal azért kapott állati testrészket mert valódi végtagok nélkül született,
és végül pedig az a normàlisnak tűnő srác az éjfekete hajjal csupán csak egy másik előadó aki megszökött othonrol. De igazábol nem érdekel téged.
Nem gondolkozól sokat ezekröl a különcökröl. Hogy vajon hogyan kerűltek a cirkuszhoz. Bármibe lefogadom, hogy fogalmad sincs a szenvedésröl és a fájdalomrol amin keresztül mentek,
Nem hallottad az orditásukat és a sikolyaikat az éjszakában, nem hallottad őket könyörögni a megváltó halálért, nem érezted a rothadó hús gyomorforgató szagát,
Semmit sem tudsz. egy árva dólgot sem. De éppen azért vagyok itt, hogy elmeséljem neked.
Ha nem akarod tudni az igazságot vagy éppen nem vagy elég erős hozzá még vissza fordúlhatsz.
Kezdjük hát a különcökkel akik csatlakoztak a társulathoz. Bár az hogy csatlakoztak nem éppen a helyes kifejezés, vagy igen? Nem ha az összes különc egykor átlagos ember vólt. Míg elnem rabólták őket gyermekként,
Amikor csupán látni szerették vólna . Mijen egy cirkusz.
Így van; el nem rabólták.
Elragadva az utcán amikor senki sem hallotta a sikoltozásukat a zokogásukat és segélykéréseiket.
Hiába rúgtak ütöttek, kapálóztak, tettek meg mindent amit csak tudtak
Hogy elmenekűlhessenek.
Végül mindegyikük próbálkozása kudarcba fulladt. És nem lettek többek holmi tengerimalacnál a ketrecben.
Mielött a cirkuszban járt, ott vólt az a nevelt fíú a sötétkék hajjal. Nem sokkal azelött talált újj othonra és egy szerető anyára. Igen talált, szegény vólt és az is lehet hogy nehéz élete vólt és az is lehet hogy az utcán halt vólna meg magányosan.
De az az átkozott cirkusz.... az az átkozott cirkusz elvette tőle még a lehetòséget is annak hogy a saját életét élhesse... hogy esélye legyen egy emberi életre, az öntudatra , mintsem hogy egy vérszomlyas állatként létezzen tovább.
De nem. Persze hogy nem mert nekik magukkal kellett vinniük őt
Csupán csak kilenc éves vólt még gyerek, amikor beinjekciózták azokkal a..... azokkal a dólgokkal. És tudod mit tettek vele azok a dólgok? Tudod? Teljesen tönkretették. Szó szerint elveszítette az eszét, egy valódi kannibál lett belőle
. Bármikor örömmel végzett és fogyasztott el egy másik embert. Egy embert. És tudod, mit? Még élvezte is. Élvezte azt a különleges ízt, amit csak az emberi hús adhat. Valójában azt szerette enni, ami hideg volt, nyers, és... ember. Szerette érezni, ahogy a vér kavarog a szájában, és apró cseppek folynak végig az állán. Hát nem imádni való egy kép?
És tudod, miért pont ez a kisfiú lett kiválasztva arra, hogy kísérletezzenek rajta? Miért pont ő, a pici fiú, aki majdnem az utcán halt meg, lett a kiválasztott? Azért, mert még gyerek volt, akinek szép emlékekkel kellett volna kitöltenie az életét ahelyett, hogy gondolatai egyfolytában a hús, a vér és a még több hús körül járnának.
Most már sejtheted, miről beszélek. Már legalább egy kis ízelítőt kaptál a szörnyűségekből. Szóval újra megkérdezem: vissza akarsz fordulni? Mert folytatom...
Volt egyszer egy kis halvány türkiz hajú énekeslányka. Szerető családból származott, volt egy édesanyja, egy édesapja és két kisöccse, akikkel rengeteget játszottak együtt. Gazdagnak számítottak, és talán a lányka feltűnően előkelő és minőségi anyagból készült ruhái voltak azok, amikre a Porondmester először felfigyelt. Vagy talán meghallotta őt, miközben a sátorhoz közeledve egy vidám dalt énekelgetett? Esetleg selymesen fénylő haja, vagy tökéletes arcvonásai ragadták meg? Nem. Egyik sem a valódi ok. De még közel sem járunk az igazsághoz...
